tippek, élmények, vélemények a testi-lelki egészségről, jó közérzetről

Barátkozz a testeddel

75 éve szabadult fel a zsidógettó – de csak fizikailag

érzések és testi érzetek a holokausztról és az intoleranciáról

2020. január 18. - Baratkozzatesteddel.blog.hu

2020 január 18. egy sima szombat is lehetne. Idén azonban szeretném megélni a különlegességét, és megünnepelni a gettó felszabadulásának évfordulóját. Az ünneplés jegyében gyertyát gyújtok, és befele figyelek, milyen érzések kapcsolódnak ehhez a naphoz:

Remény és kétség 

Boldogság, már-már ujjongás. Az életveszély, rettegés, megaláztatás, bántalmazás, nyomor vége. Fellélegzés, tágasság a tüdőmben. Remény az életre és újjászületésre. De ahogy erre a reményre figyelek, elhalványodik, elfeketedik.

Jön egy kétség, mintha a gettó deszkapalánkjai eltűntek volna ugyan, de a gettó még mindig állna - bennem. Keserű az íze, összehúzódom. Harmadik generációs holokauszt-túlélő vagyok. Ismerek magamban egy énrészt, aki nem bízik a világban, a jövőben, másban, magában. Tehetetlen, fáradt, és feladna mindent. Készenlétben és kiérzékenyítve várja, mikor próbálják meg bántani vagy elnyomni. Nem hisz az erejében, ezért konfliktusokban vagy meghunyászkodik, vagy agresszívan támad. A magamról mesélt történetem mostani verziójában, ezt a sebzett énrészemet gyötri és ébren tartja mindaz, ami a nagymamámat és a családját érte a Holokauszt alatt. Minden percem ’44 is, a gettó jelen.

Évek óta gyógyítgatom ezt a részemet. Nem célom, hogy megszabaduljak tőle. Annyi a szándékom, hogy kezelni tudjam, és mellé tudjak állni, amikor felébred. Tanultam is és tapasztalom is, hogy a traumák gyógyulása fájdalmas, energiaigényes, és csigalassú. Ahogy erről írok, átjár a sorsközösség érzése mindenkivel, akit megsebzett az élet: az áldozatokkal, a leszármazottaikkal, és a tanúként (vagy elkövetőként) traumatizáltakkal.

Harag, bosszúvágy, szégyen

Az örömömet ezen a napon nemcsak a traumában továbbélő múlt árnyékolja be. Az itthoni intézményesített népirtásnak vége lett ugyan 75 éve, és a gettó kerítéseit is lebontották, de az emberek fejében tere maradt annak, hogy másokat beskatulyázzanak, elnyomjanak és alsóbbrendűnek tekintsenek. Nemcsak az antiszemitizmusra gondolok, hanem mindenféle intoleranciára. Egyszerűen nincs meg az az élmény, hogy „juhú, vége a holokausztnak, megtanultuk a leckét; ha sokfélén szeretnénk békésen együtt élni, akkor mindenkinek kezelni kell a különbözőségből fakadó fóbiáit és feszültségeit, és keresni a sokszínűség értékeit”.

Fellobban bennem a harag az intoleráns viselkedés felé, jön egy hang, hogy gettóba kéne őket zárni. Ver a szívem, összeszorítom a fogaimat. Fellobban a harag a bántalmazók és elkövetők felé. Gyilkos fantáziák futnak át rajtam velük, amikben felidéződnek olvasmányaim a nyilasok rémtetteiről - csak ezekben a képekben én vagyok a hatalmi oldalon, és megtorlok. Fellelkesedem, aztán undorodom és kétségbeesem ezektől a fantáziáktól. Ha intoleráns vagyok az intoleranciával, akkor én is intoleráns vagyok?! 

Együttérzés és felszabadulás

Aztán jön egy szalmaszál a nagy kétségben. Mi van, ha intoleránsan gondolkozom az intoleráns viselkedésről, de toleránsan viselkedem az intoleránsan gondolkozókkal? Papíron jól néz ki, de a gyakorlatban rohadt fáradtságosnak tűnik. A tisztelet- és figyelemadás végett kezelni a félelmemet, amit valaki fób gondolatai keltenek bennem? Bízni egyszerre a másikban, hogy az érzéseit függetleníteni tudja a tetteitől, és egyszerre magamban és a világban, hogyha mégis bántani akarnak, lesz védelem a számomra? Figyelni, hogy ne mossam össze az intoleránsan gondolkodókat az elkövetőkkel?

Megsejtem, hogy minél inkább begyógyulnak a saját traumáim, annál inkább képes leszek erre. Megsejtem, hogy hasonló fáradtságos lépéseket és érzelmi képességeket szeretnék a fób beállítódásúaktól is. Megsejtem, hogy talán számos fóbia mögött hasonló érzelmi sebek, traumák húzódnak, mint amiket én is cipelek. Pár bekezdéssel ezelőtt átjárt majd elhagyott, hogy az elkövetők traumájával sorsközösséget tudjak érezni. Most, azon keresztül, hogy a fóbiákhoz közelebb léptem (a saját intolerancia-fóbiámon át), újra megtaláltam ezt az együttérzést az elkövetőkkel. Ettől lazulok valamelyest, az arcomról olvadni kezd a fintor. Közösséget érzek a sebeikkel, amik miatt eltávolodtak a toleranciától, és a sebeikkel, amiket elkövetőként szereztek. Rettenetes dolgokat néztek végig, és ami még nehezebb lehet: műveltek. És nemcsak ők, hanem potenciálisan a leszármazottaik is cipelik tovább a terhet. Harmadik generációs holokauszt-elkövetők és –túlélők… két szár egy tőről...

Ingatag még ez az én együttérzésem, mégis erőt ad. Fényes, átmelegít. Mintha óriási hatalom lenne ebben a megbocsájtásban. Nem birtoklom teljesen, de tetszik az íze. Ez valami, amit meg tudok ünnepelni ma. Most érkezik meg az az öröm, ami az írás elején jött, majd ment. Most, hogy jobban átlátok a félelmeimen, és látom az áldozatokat és elkövetőket, és látom őket, mint embereket, felszabadulást érzek. Felszabadulást, reményt, és ezzel karöltve mély gyászt a veszteségekért. És bizonytalanságot, és kíváncsiságot, mintha még rengeteget nem értenék és tudnék. 

Pár palánknyit ma is bontottam a képzeletbeli gettóm falából. Így jobban látok befele. És kifele.
 20191017_125237.jpg

Holnap elmegyek egy nyilvános megemlékezésre a Dohány utcai zsinagógába. Ha megérintett a téma, akár mert része a családi múltadnak, akár mert az érzések ismerősek belőle, vagy akármi miatt… szívesen veszem, ha velem tartasz.

dr. Tihanyi Benedek T.
Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner 

 

A télapó annyira létezik, mint az energia

Önismereti társasutazás Mikulással

Képzelet és fizikai valóság játéka

 

A télapóban annyira hiszek, mint az életenergiában. Azt gondolom, a fizikai síkon nem léteznek úgy, ahogy egyesek elképzelik. Viszont a képzeletben létezővé válhatnak - akár, ha beleszületsz a bennük való hitbe, akár, ha kemény munkával megteremted őket magadban.
A képzeletnek óriási ereje van, kölcsönhatásban áll a fizikai valósággal* és átformálhatja azt. Tud gyógyítani és meg tud betegíteni, sőt, megölhet, vagy akár segíthet egy új élet keletkezésében. Így a tudat teremtményeiben is óriási lehetőségek rejlenek.
Évek óra dolgozom a saját télapó-képemen. Leírtam neked, mit jelent ő nekem most. Tarts velem, és gyúrjuk őt meg együtt a képzelet alapanyagából! 

Kim nekem a télapó? 

 

A mikulás, ahogy évek óta, idén is hozott nekünk ajándékot. Tőlem gyümölcsöket kaptunk, a rokonaimtól pedig csokikat. El nem tudnám képzelni, hogy elmulasszam kitenni a cipőmet december 6. előestéjén és beletenni valami finomságot. 
20191207_141418.jpg
A télapó-képem kialakításában az egyik legnagyobb segítségem Terry Pratchett, és az ő Vadkanapó című regénye volt. Idén úgy ünnepeltem, hogy majdnem egész nap az ágyamban fekve újra, végigolvastam ezt a könyvet. És tartva a pár éves hagyományt, elrévedeztem azon, ki is a télapó, és mit jelent most ő nekem:
� Az önzetlenség és jótékonyság egyik alakja. Szent Miklós történetei arra emlékeztetnek, hogy az anyagi jólét és biztonság mellett arra is szükségem van, hogy szüksége legyen rám valakinek, és gazdagíthassam mások életét. Emlékeztet arra, hogy a pénz csak egy bizonyos anyagi szint alatt növeli a boldogságot.
És szembehozza azt a részemet is, aki egy belső bizonytalanságból, sejtszintű félelemből fakadóan képtelen megelégedni a kincstáram mindenkori állapotával. Ahogy figyelek most erre a bizonytalanságra, és írok róla, érzem, hogy kicsit megnyugszik, és el jobban el tudja hinni, hogy élhetek biztonságban és bőségben. 
� A téli napforduló elhozója. Sok-sok éve vált szokásommá, hogy december 24-én egy jó kilátóhelyről köszöntsem a felkelő Napot a barátaimmal. A téli ünnepekbe így a törzsi gyökerű napimádat is belekeveredett nálam: mindazt szeretem a télapóban, amit a Napban is.
Eszembe juttatja, hogy a földi élővilág majdnem minden energiája, beleértve a sejtjeink életfolyamataihoz, a testhőnkhöz, a mozgáshoz, az agyi funkcióinkhoz szükséges energiát is, valójában átalakított napfény. A forró fürdő, az ölelések, a tea, egy hideg séta utána fűtött szoba... mindenhol a Napből nyert hő melegít. 
� Az Áldozat(hozó). Ha az előző két télapó-arc mellé veszem a téli napfordulóhoz kötődő áldozati szertartásokat is, rémes jelenetek játszódnak le a lelki szemeim előtt. Népek képei, akik évről-évre kiválasztottak egy állatot (vagy talán néhol egy embert?) a szerepre, hogy pont az ő életének feláldozásával engeszteljék ki vagy hozzák vissza a fényt, és véget vetni a sötétségnek. (Erről persze a kedvenc lapp népmesém jut eszembe a sötétégről és fényről.)
Elsőre nem tudtam a vidám csokiosztogató bácsiban meglátni ezt a véres vonalat. Most már viszont nem tudok enélkül gondolni a télapóra. Egy alak, aki minden évben a kincseit, ajándékait, értékeit, idejét áldozza ránk - innen már csak egy kis lépés úgy látni őt, mint aki minden évben az életét teszi fel rám, odaadja, majd egy év múlvára újjáéled... és újra és újra. Találok valami megrendítő, hátborzongató szépséget ebben. 
Az Ítélethozó és büntető. Az oviskori mikulásjelenetek izzasztó emlékei együtt horgadnak fel bennem Halász Judit dörgedelmes hangjával: "Mikulás bácsi ne hidd el, hogy minden gyerek csak jó lehet!" Egyszerre hozza elő belőlem a mélységes bűntudatot, olyan gyerekkori lépéseimmel kapcsolatban, amikkel most sem vagyok kerek, és egy intenzív szégyent, ami pedig mintha az egész létezésemet áthatná. A testem kinézetével, lelkem működésével kapcsolatos legmélyebb aggályok lenyomatait. A télapó mint belső kritikus, aki tud minden hibámról, és könyörtelenül meg is büntet. Egyféle kamaszos harag és kajánság is előjön: ha valaki megszégyenít, akkor a megoldás az ellentámadás. 
Jó most figyelni erre a szégyenre. Ahogy figyelmet kap, mintha töltődne a mostani, felnőtt énemből, aki el tud fogadni úgy, ahogy vagyok. És innen nézve - de csak innen nézve, a hibáimról való tudás, azok visszajelzése nem feltétlenül párosulnak fenyegető büntetéssel. A virgácskapásnak nemcsak az lehet a hatása, hogy örökre a föld alá akarjak süllyedni szégyenemben, hanem hogy elbeszélgessünk arról, milyen a környezetemben élni, és tehetek-e valamit másképp a jövőben szeretteim érdekében. 
A Sámán. Sok éve jött először szembe az első olyan cikk, ami az északi törzsi népek sámánjai és a modern télapó közti hasonlóságokat taglalja. A télapó ünnepe nekem egyértelműen lehetőség a tudatállapotok, a "világok" közti utazásra. Az érzelmekben, testi érzetekben,  álmokban, és a képzeletben való megmerítkezésre. Bizsergető elképzelni, hogy az egyenes ági felmenőim között is, réges-régen, de éltek olyanok, akik egy törzs tagjai voltak, és sámánok segítették őket át az élet nehézségein.
A télapó eljötte így pár éve nekem a révedezésről szól, és arra inspirál, figyeljek befele, és nézzem meg, mi az, amit mutatni szeretne a belső élmények világa. Milyen tanulságokkal és üzenetekkel tud szolgálni a nem-hétköznapi, nem "normális", de semmiképp sem racionális része a lényemnek. Ezen az úton, révedezéssel született meg ez az írás is.

Hiszek-e?

A télapóban annyira hiszek, mint az életenergiában, a csakrákban, vagy az istenekben. Szóval, ha nekem szegeznéd a kérdést: léteznek ezek? Hiszel bennük? Azt mondanám, nem tudom. És hogy nem is ez érdekel** bennük. Hanem a megélt kapcsolat. Anélkül, hogy hinnék bennük, dolgozom velük. Figyelem, milyen élményeket mutatnak meg nekem, mit tanítanak magamról és a Világról. 
A télapót is, a gyerekkori felocsódás után hagyhattam volna a hazugságok és hülye babonák lomtárába süllyedni. De úgy sejtettem felnőttként, hogy a télapó most is rengeteget tud adni nekem, ha megkeresem. Na, mostanáig, ezt találtam.
Kíváncsi lettem, neked mit mondtak a télapó-képemmel kapcsolatos élményeim. Volt, ami közelállt hozzád? Volt, ami egyáltalán nem? Neked ki a télapó?
Szívesen beszélgetnék veled többet arról, mit jelentenek a téli ünnepek, úgyhogy csatlakozz hozzánk december 25-én 9:30-kor a "Testfókuszú önismerés" első adásában! Itt a karácsony szóval fogok elidőzni, megkeresem és elmesélem neked, milyen élmények kapcsolódnak bennem ehhez a szóhoz, majd pedig beszélgethetünk a világhálón át: neked mi a karácsony,  milyen kérdéseket és lehetőségeket rejt magában, amikre jó lenne ránézni!
dr. Tihanyi Benedek T.
* A képzelet kölcsönhatásban áll a fizikai valósággal, avagy ők részei egymásnak, avagy egyek... ez megint hit dolga. 
** Mostanában egy olyan nézőpontban érzem magam a legotthonosabban, ahonnan nézve minden nézőpont és hiedelem döntésen alapul. Döntés a megtartásuk, vagy döntés a felvételük. És ebben a modelbben a döntéseink mögött szükségletek állnak. A hiedelmeink innen nézve ötletek a szükségleteink kielégítésére. És nem feltétlenül az az egyetlen igény egy hiedelemmel kapcsolatban, hogy racionális, igaz, avagy a külső valósággal összevethető legyen. Néha az, hogy békét adjon. Hogy legyen egyszerű. Vagy hogy összeférjen más hiedelmekkel.
Hogy mikor melyik "ötlethez" nyúlunk, azon is múlik, milyen környzetbe születtünk, és azóta milyen szellemi utat jártunk be.
Milyen szükségletemet elégíti ki ez a nézőpont, a nézőpontok egyenlőségének nézőpontja?
Szabadságot ad, hogy megtapasztaljam bármelyik hitvilágot, és az élményszinten tanuljak rajtuk keresztül.
Erőt ad, hogy egyszerre ellentétes igazságokat is tartalmazni és latolgatni tudjak.
Nyugalmat ad, hogy elfogadjam, ha valaki más hitvilágban él, mint én, és kíváncsi maradhassak arra, vajon miért dönt(ött) így. 

Démonidéző útikalaúz jógázóknak

A jóga lelki kockázatainak tudományos alapja és kivédése

A démon egy tudományosan nehezen értelmezhető fogalom. Pszichológiai kutatóorvosként, ha szeretném mégis lefedni, vajon mit aposztrofálnak egyesek "démonidézésként", akkor olyan tevékenységekre gondolnék, amik nem szokványos és a lelki egészséget gyengítő, vagy kifejezetten mentálisan megbetegítő hatást fejtenek ki. 

20181204_094301.jpgAz ELTE jógakutató csoportjának tagjaként nemcsak a jógázás pozitív testi-lelki hatására,
hanem a potenciális mellékhatásokra is fel akarom hívni a figyelmet

A jóga lelki kockázatáról és mellékhatásáról

Ha ezt a meghatározást vesszük alapul, a jóga egyértelműen "démonidéző" potenciállal bír. Miközben több pont miatt sem értek egyet a Hit gyülekezete szombati prédikációjában elhangzottakkal, és nem tartom OK-nak azokat a kijelentéseket, amik emberek közti gyűlöletet, távolságot, meg-nem-értést célozzák, aközben időszerűnek tartom ismét hangsúlyozni, a jóga gyakorlása nemcsak egészségvédő és gyógyító hatással bír, hanem okozhat testi vagy akár lelki mellékhatásokat is

12 év jógaoktatása után nem tudok olyan tanítványomról, aki lelkileg "lesérült" volna az óráimon, de más jógázók történetei és a tanulmányaim a lehetséges veszélyekre intenek. Az általam ismert leghírhedtebb történetek egy jógán is alapuló, de a jógával névleg szakító hazai irányzat körül keringenek. A lehetséges jógás lelki mellékhatások közül a három legfontosabbnak ezek tűnnek:

  1. Jógafüggőség: a sportfüggőségek felől közelítve, jógafüggőnek nevezhetjük azt, aki kényszeresen űzi a jógát, fizikai sérülések ellenére, vagy szakmai- vagy személyes életének kárára, vagy a gyakorlás híján elvonási tüneteket produkál. Az egészséges és kóros szint elkülönítése nem feltétlenül egyszerű, ebben a fő irányadó az lehet, hogy a jógagyakorlás mennyire összehangolt az egyéb életcélokkal, és mekkora szenvedést okoz a jógázónak vagy a környezetének. 
  2. Jógaszorongás:relaxáció-kiváltotta szorongás a jógaórán gyakorolt relaxáció közben is felléphet. Ilyenkor egy lazító technika alkalmazása nemhogy csökkenti, hanem éppen növeli a stressz és szorongás szintjét. A lazításon túl az egyes testgyakorlatok, légzőgyakorlatok, vagy meditációk is kiválthatnak intenzív érzelmeket, köztük negatívat is. Például a "tárgynélküli félelemként" fémjelzett szorongást, intenzívebb esetben pánikrohamot. 
  3. Pszichózis (valóságvesztés): a sportolásban vagy meditálásban is megfigyelhető tudatállapot-módosulás szélsőséges és kontrollálhatatlan esetében az érintett elveszti a kapcsolatot a valósággal, érzékcsalódásai és téveszméi támadnak. 

Ahogy a jóga okozta fizikai sérüléseknél is legtöbbször feltételezhető egy már eleve meglévő mozgásszervi érzékenység, betegség, ugyanúgy a jóga okozta lelki mellékhatások is valószínűbbek már meglévő lelki érzékenység mellett. A jógafüggőséget megalapozhatja pl. egy általános függőségre való hajlam. A jógaszorongást táplálhatja többek közt neurotikus személyiségjegy vagy feldolgozatlan trauma is. A pszichózis eredhet pszichiátriai kórképből (skizofrénia, súlyos depresszió), vagy hajlamosíthat rá a lelki fejlődés szélsőséges zavara (pl. skizoid védekezési minta). 

A hajlamosító tényezők szűrése azonban nehézkes, mivel a mentális érzékenységeket vaskos társadalmi elítéltség övezi, ezért a gyakorlók nem biztos, hogy önként és maguktól szólnak az oktatónak. Illetve néha számukra sem ismert a saját állapotuk. 

Tippek a jógás lelki károk megelőzésére és kezelésére

Néhány tanács, amik segíthetnek a lelkileg is biztonságos jógagyakorlásban:

  • Ha van tudomásod mentális betegségről, érzékenységről, kérd ki egy gyógyító szakember véleményét, milyen jógát javasol neked. Ezenfelül, jelezd az oktatónak az óra előtt a helyzetedet. 
  • A jógagyakorlás közben hallgass a belső érzeteidre. Ha egy gyakorlat intenzív negatív érzéseket okoz, jogodban áll megállni, akkor is, ha az oktató mást vezényel. És jogodban áll érdeklődni az oktatónál, a következő órán mivel tudod kiváltani azt a gyakorlatot, mit tudsz helyette végezni.
  • Keress olyan jógázási lehetőséget ahol biztonságban és szabadságban érzed magad, tudsz a saját tempódban gyakorolni, az oktatóval és a csoporttal is megtartó kapcsolatot tudsz kialakítani. Ha ez csoportos keretekben nem lehetséges a számodra, kereshetsz magánjógaórát is. 
  • Egy-egy jógaóra végén szánj pár percet az élményeid tudatosítására. Hagyj mindig időt arra, hogy visszaállj olyan állapotba, hogy biztonságban tudj az utcán közlekedni! 
  • Ha mentális szétesés, krízis lép fel, kérj segítséget. Hívjatok a helyszínre képzett segítőket (pl. Soteria alapítvány), hívjatok fel telefonos lelkisegély-szolgálatot (pl. Háttér: 13737, SOS telefonos lelkisegély 116123), kísérettel vagy a mentővel (telefon: 112) érkezzetek meg egy pszichiátriai krízisintervenciós osztályra!

A "démonidézés" gyógyító hatása

    Más, lelki gyakorlatokat vagy önismereti fejlődést tartalmazó módszerrel egyetemben, a jógagyakorlás közben is találkozhatunk olyan saját lelki mechanizmusokkal, belső élményekkel vagy énrészekkel, amik elsőre problémásak, nehezek. Biztonságos szakmai kísérettel megtámogatva ezeknek a negatív tapasztalásoknak, a "démonoknak" a tudatosítása, megértése, megszelídítése önismeretileg előrevivő lehet. Ezt a saját bőrömön is megtanultam, egy perfekcionista belső szörnyemmel való találkozásomról, és e találkozás pozitív hozadékairól a bizsergető energiáról szóló TEDx előadásomban is beszámoltam. 

    virabhadra.jpgEgyes jógagyakorlatokhoz kifejezetten agresszív hindu mitológiai történetek kapcsolhatóak. 
    A képen látható harcos, Vírabadra a népszerű Napüdvözletben is szereplő harcospóz névadója, a mese szerint egy tomboló haragú vérengzésben állt bosszút egy sérelemért. 

    Bár a jógát sokan azért gyakorolják, hogy jobb hangulatuk legyen, a hosszútávú boldogsághoz vezető úton előfordulhatnak hullámvölgyek, akár krízisek is, amik megdolgozva előbbre visznek. Azt gondolom, hogy a jóga és a sötét erők közti kapcsolat feltételezésének olyan megtörtént esetek is alapot adtak, ahol se a gyakorló, se az oktató nem tudott megfelelően kezelni egy nehezebb lelki folyamatot. A biztonságos gyakorlás és a mellékhatások elkerülése nagyon fontos szerintem, de ennél is fontosabbnak tartom, hogy minden jógát gyakorló és oktató tisztában legyen a jóga útján lévő lehetséges veszélyekkel, fel legyen készülve rájuk, és tudja mit tegyen, ha bekövetkeznek. 

     

    Ha kíváncsi vagy egy olyan hazai jógairányzatra, ami a pszichológia eszközeit használja a lelki biztonság fokozására és az önismereti fejlődés elősegítésére, akkor ismerd meg az Élményjógát!

    Ha pedig ismersz történetet arról, ahogy a jóga testi vagy lelki kárt okozott, oszd meg velem, és járulj hozzá ezzel a tudásom gyarapodásához! 

     

    dr. Tihanyi Benedek T.
    Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner

    Csatlakozz a Hírlevelem közösségéhez: bit.ly/hirlevelTB

    Nézz körül a Facebook lapomon: facebook.com/drtihanyibenedekt/

    Mentsd el az eseményeim Naptárát: http://bit.ly/naptárTB

    Olvass bele a Blogomba: bit.ly/baratkozzatesteddel

    Nézz bele a Vlogomba: bit.ly/VLOGtihanyibenedek

    Hallgass bele a Mesetáramba: bit.ly/mesetár

    Lapozz bele a Tudományos munkáimba: researchgate.net/profile/Benedek_Tihanyi2/

    Fordulj hozzám bizalommal Drótpostán: drtihanyibenedek@gmail.com

     

    Kép forrása: https://sreenivasaraos.com/2012/09/29/virabhadra-the-auspicious-hero/

    Jógázás + keresztény katekizmus = démonidézés?

    Az elmúlt órákban számos barátom hívta fel a figyelmemet a hírre: Németh Sándor, a Hit gyülekezetének vezetője a legutóbbi szombati istentiszteleten arról beszélt, hogy a jóga démonidéző mozgásforma, egy "okkult tevékenység, aminek célja, hogy elválasszon (...) a hittől". 

    Az ismerősi körömben ez a hír főleg nevetést, értetlenséget, vagy épp felháborodást váltott ki. Bennem nem. Nem döbbentem meg, hiszen évek óta figyeltem a kereszténység és a jógázás ellentétéről szóló véleményeket (pl. ezt, 3 évvel ezelőtt). Felháborodást és értetlenséget sem éreztem, mert ahogy az idők során próbáltam megérteni és felgöngyölíteni ezt az ügyet, hát, én is találtam benne alig feloldható ellentmondásokat.

    Amit viszont éreztem, az a vágy volt. A vágy, hogy fogadjuk el, hogy vannak, akik szerint a jóga összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, és vannak, akik szerint összeegyeztethető. És hogy kezdjük el megérteni egymást, és együtt gondolkodni. 

    Most több gondolatot is megosztok veled, amikkel mélyebben ráláthatsz a jóga és kereszténység közti kapcsolat mélyén húzódó izgalmas kérdésekre, és elgondolkozhatsz arról, hogy mi a célja a jógának, vagy hogy mit lehet kihozni különféle hitvilágok kölcsönhatásából. 

    A keresztény katekizmus ördögökről és nem-hétköznapi élményekről

    Idén májusban vetettem fel először nyilvánosan a kérdést, hogy keresztény oldalról végül is mi az érv az ellen a felvetés ellen, hogy a jóga a sátánnal (vagy démonokkal) való cimborálás lenne. Férjem, Czinege Ádám, a keresztény katekizmus szempontját alapul véve válaszolt, és nagyon megfogott, amit írt: 

    devilyoga2.jpg"A probléma szerintem ott lesz amúgy, hogy ugye Isten minden látható és láthatatlan teremtője; a láthatatlan teremtmények között vannak a neki engedelmes (angyalok) és a lázadó (ördögök) lények. a keresztények szerint Isten tökéletesen és véglegesen feltárta magát a názáreti Jézusban és tanításában, azaz minden eltérő ill. korábbi hitrendszer és világnézet érvénytelenné válik Krisztus után, ideértve különösen a megkeresztelkedettek számára (hiszen ők részesültek Krisztus világosságában satöbbi).
    Ha tehát vki nemkeresztény gyökerű gyakorlatokon keresztül nem hétköznapi élményt él meg, akkor - a fenti premisszákból adódóan - valóban logikus az aggodalom, hogy az bizony az ördögtől származik.

    Ott nyílik egy kis közeledési rés talán, hogy egy csomó élmény, amit átélünk, és amelyeknek akár transzcendens vagy spirituális jelentést tulajdonítunk, valójában lehetnek nagyon biológiai eredetű testi élmények (mentális leképeződései). a testünket elvben Isten teremtette a keresztények szerint, és bár gyarlónak tartják, attól még a test működése a nem hétköznapi élmények esetében is simán lehet biológiai, testi, tehát végső soron isteni törvény szerint való dolog - ahogy pl. az epilepszia tónusos-klónusos rohamát is sikerült az ördögtől való megszállottság meséje alól átterelni egy nagyonis biológiai történet alá. ezen el lehetne indulni.

    A hindu eredetet és a hozzátartozó világképet viszont baromi nehéz kimagyarázni."

    Ezek alapján úgy tűnik, amennyiben a jóga nem-hétköznapi tapasztalásokhoz vezet, ráadásul összefonódik a hindu hitvilággal, úgy a keresztény katekizmusból levezethető, hogy vélhetően az ördögtől való. 

    Függetleníthető-e a jóga a hindu eredettől? 

    A jóga az ókori Indiából származik, bár pontos eredete homályba vész, különösen, mivel az akkori indiaiak nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a történetírásnak, mint pl. az ókori görög vagy zsidó nép. A jóga az ősi hindu szent iratokkal, a Védákkal összhangban álló hat ortodox filozófiai rendszer egyike (szemben a szintén hindu eredetű, de a Védák hagyományával szakító, ezért nem-ortodoxnak nevezett buddhizmussal). Az egyik legkorábbi írásos alapműve, a Patandzsálinak tulajdonított szútrák szerint is a jóga egy gyakorlatias rendszer, ami erkölcsi előírásokon túl test- és légzés-, és összpontosító gyakorlatokon keresztül vezet a megvilágosodás felé. 

    yoga13n-3-web.jpgLegalábbis jógaoktatóként ilyesmiket mondunk a jóga eredetéről. Valójában a kép ennél jóval bonyolultabb. Jógagyakorlatokat használnak nemcsak hindu, hanem buddhista, dzsainista, sőt, muzulmán iskolák is. Ráadásul érdemes elkülöníteni az ókori írásokból rekonstruálható ősi jógát, a középkori jógától (amit középkori forrásokból ismerünk, melyek közül volt, ami kifejezetten tagadta a testgyakorlás hasznát), a modern jógától, mivel utóbbi nemcsak az "eredeti" indiai mozgáskultúrából, hanem a modern nyugati sportból is (gimnasztika, birkózás) kölcsönözte gyakorlatait. 

    A modern jógára szeretek úgy tekinteni, mint ami kelet és nyugat közös gyermeke. Talán azért is, mert egy olyan integratív jógairányzatnak vagyok a képviselője és alapítója, ami a pszichológia és a gyógytorna eszközeire is erősen támaszkodik. De végül is akkor, mit nevezünk jógának?

    A jóga az, amit jógának hívnak

    Elhanyagolhatóan kevés sarkítást tettem bele ebbe az alcímbe. Azt hiszem, hogy könnyűszerrel tudnék olyan "jóga" órát tartani, ahol a gyakorlatok 100%-a modern nyugati találmány, aminek nincs se indiai, se a 20. századnál korábbi leírása, úgy, hogy senkinek se tűnne fel. Ha azt szeretném, hogy egy átlag résztvevő "jógának" nevezze az órámat, akkor tennék bele testgyakorlást, talán légzést és relaxációt, akár egy kis meditációt, és biztos gyakran hívnám fel a figyelmet a testre és a légzésre és a lazításra a mozgás közben is. És valószínűleg barátságosabb és átszellemültebb, vagy legalábbis lelkesebb lennék, mint egy átlag sportoktató. Ha nyitottabb emberek gyűlnének össze, akkor talán még beszélgetni is próbálnék a végén, kezdeményezném, hogy meséljenek az élményeikről. De ennyi. Szerintem a mai jógasztereotípiák kielégítéséhez ennyire van szükség: mozogjunk (inkább lassan, mint gyorsan), de közben figyeljünk a testre, és legyünk egy kicsit barátságosak (megértőek, elfogadóak) magunkkal meg egymással. De komolyan. Te nem ugyanezeket várnád, ha elmennél egy jógaórára? 

    Ehhez képest, sok jógatoktató (ön)definíciójához hozzátartozik a spirituális fejlődés, az önmeghaladás elősegítése, vagy akár a konkrét jógafilozófiai tanítás (pl. a karmáról, megvilágosodásról, vagy az ember "energetikai rendszeréről"). Ezt nem csinálják feltétlenül ők se minden órán, "mert van, aki még nincs kész rá", de a hosszú távú és végső céljuk az erre való felkészítés. Ehhez képest a lelki, szellemi fejlesztést mellőző jógaórát lekezelően tornának hívják. De a jóga nem egy levédett szó, jogilag bárki hívhatja jógának bármilyen foglalkozását, és bárki hívhatja magát jógaoktatónak. Úgyhogy, hiába tátong rés a közhiedelem és több jógaoktató jógadefiníciója közt (főleg a filozófiai tanítás, szellemi fejlődés terén), szerintem a szakmai arroganciát félretéve a közgondolkodás figyelmet érdemel, és hasznos jógaként vizsgálni azt, amit annak hívnak. 

    Innen nézve, ha a jógáról lehántjuk a szellemi törekvését és a megvilágosodást, és marad egy barátságosan és figyelmesen végzett mozgás (márpedig a köznyelv szerintem ezt már jógának hívja), akkor lehántottuk a "csodát", sőt, a nem-hétköznapi élményeket is, amikbe a keresztény katekizmus beleakad Ádám fenti gondolatmenete szerint. Szóval, hurrá, ha valaki keresztényként szeretne jógázni, úgy, hogy ezzel tuti nem esik bűnbe, akkor csak olyan jógaórát kell választania, ahol nem nyomatják a megvilágosodást... vagy mégsem?

    A jógagyakorlatokban rejlő hindu mitológia

    Bár az előbb egy gondolatkísérletben csináltam egy ál-"jógaórát", ami mellőzi a régmúltban született indiai gyakorlatokat, valójában számos népszerű jógagyakorlat egy-egy hindu mitikus alakhoz, akár indiai istenhez kapcsolható. Évek óta gyűjtöm ezeket a mítoszokat, és ha valaki ki akarná kerülni őket, akkor olyan gyakorlatokat kéne mellőznie, mint a Napüdvözlet, a harcos póz, a halállás, vagy a gerinccsavarás. Nem beszélve a francia spárgáról, az oldalsó plankről, vagy a csónakállásról. Ezekhez mind kapcsolható egy vagy több történet, ami Szúrjáról, a hindu napistenről, Hanumánról, a majomistenről, Siváról, mint a jóga atyjáról, az ő hajtincséből született rettenetes harcosról, Visnu isten egyik vagy másik avatárjáról, vagy egy legendás hindu bölcsről szól.

    deity-stickers-lg76_l.jpg

    A ma népszerű mantrák (meditációs céllal ismételt szanszkrit szövegek) nagy része szintén hindu isteneket szólít meg vagy említ, némelyet a legkönnyebb istenekhez szóló imaként értelmezni. Azt pedig még óvatosabban teszem hozzá, hogy számos történet szerint a jóga valamelyik hindu istentől (legtöbbször Sivától, vagy Visnu egyik avatárjától, Krisnától) származik. Nem azt mondom, hogy ez a mai átlagos jógagyakorlás fő fókusza, nekem is évek óta kell keresgélnem és gyűjtenem, hogy rábukkanjak ezekre a történetekre. 


    img_3890tomor.jpgA táncospóz a jóga hagyománya szerint Siva istent, a jóga atyját mutatja, amint épp pusztító táncát járja.
    A pusztítás segít megszabadulni attól, ami felesleges, ami gátol, teret ad az újnak, és ezzel segíti a világ rendjének a fenntartását.

    De szerintem az a fair-play, ha elismerjük, hogy ez van: a jóga ma népszerű gyakorlatai hemzsegnek a hindu hitvilág alakjaitól. Hogy ez baj-e? Azt ki-ki dönthesse el maga.

    Kereszténység és/vagy jóga 

    1. Ha valakit keresztényként zavarna, hogy egy-egy általa kivitelezett mozdulatnak a jógikus-indiai kultúrkörben az ottani istenekkel kapcsolatos jelentésrétege is van, akkor joga legyen tudni erről, és dönthessen úgy, hogy nem gyakorolja őket. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy egy mozdulat önmagában elég-e ahhoz, hogy "megidézze" a más kultúrákban odakapcsolódó szellemi lényeket, vagy a mozdulat kivitelezése mellett szükség van a szándékos meghívására is ezeknek a lényeknek? Előbbi esettel az a probléma, hogy néha tudatlanul is felvehetünk olyan pózokat, amiknek más kultúrákban van vallási jelentése. Erre nem tudok megoldást. Utóbbi viszont kinyitja azt a kiskaput, hogy mindenki jógázhat, csak ne kapcsolódjon szándékosan a gyakorlathoz egyébként kapcsolható hindu alakokkal, ha nem akar. A nem-akarásra keresztény tételeket követve okot adhat az ördög által való megkísértéstől és a bálványimádástól való félelem. 
    2. Ugyanakkor tudom, hogy számos keresztény jógagyakorló létezik. Nem mindenki számára összeegyeztethetetlen a két világ. Ahogy megértettem eddig őket, ez egyfajta szinkretista nézőpontból lehetséges, ahol a világ vallásai egy közös végpont felé mutatnak különféle utakat, a különféle istenképek mögött pedig egy közös alak rejlik. A különbségek helyett a hasonlóságokra helyezik a hangsúlyt, és arról számolnak be, a jógával szerzett tapasztalataik megerősítik őket a keresztény hitükben és annak gyakorlásában is. 
    3. Végül, a nem-keresztény jógagyakorlókról is szólnék pár szót, ahová én is tartozom. Számomra a jóga által megismert tapasztalatok, tudatállapotok, (ön)szeretet segítettek a leginkább megérteni a vallásokat. Megérteni, és átélni belőlük valamit, ami nekem fontos: békét, felülemelkedést, összekapcsolódást. A saját gyakorlásomban és a jógairányzatunkban is a hangsúly a saját élményemen van, azt figyelem, hogy egy-egy gyakorlat mit hoz a számomra testi és lelki szinten. Az a tapasztalatom, hogy a mesékkel, indiai mítoszokkal való foglalkozás, a bennük szereplő hősök, bölcsek, vagy akár istenek tulajdonságaival való kapcsolódás bámulatos mélységet ad a jógázásnak, izgalmasabbá és magával ragadóbbá teszi, és elmélyíti az önismereti hozadékát is. De a mítoszok képei és jelenetei "színnel" és energiával támogatják a fizikai kitartást is. Könnyebb összpontosítani is, ha a fantáziám rámozdul egy-egy történetre, és a "tudatalatti" részeimet is ráállítja a gyakorlatra. 

     

    Kinek van igaza?

    A saját életemben a jógagyakorlás nem vallásos tevékenység. A szó klasszikus értelmében nem hiszek a hindu istenek létezésében. De újra és újra megvizsgálom, milyen úgy tenni, "mintha" léteznének, mit ad az, ha "játékból" elképzelem, hogy vannak. (Sokat). És így vagyok általában a hittel és igazsággal is. Most az van, hogy letettem arról, hogy univerzálisan igaz állításokat találjak. Az igazságok esetében inkább az emberre vagyok kíváncsi, aki kinyilatkoztatja, és az élettörténetére, ami miatt számára jó stratégiának tűnik hinni abban az igazságban. Ha szembejön egy igazság, az élményemre figyelek. Mit érzek a testemben, ahogy találkozom ezzel a mondattal? Mi a vonzó benne, mit ad nekem az, ha elhiszem? Mire van szükségem ettől az igazságtól? Elkezdtem az igazságokat megoldási lehetőségeknek látni, amiktől valamit kapunk (és valamit cserébe odaadunk). Ez a nézőpont mostanában sok békét és megértést ad nekem. 

    tumblr_ovtb9iabb11w0w7ayo1_400.jpg

    Innen nézve, érteni vélem azokat például, akiknek a jóga nem elég tudományos, és azokat is, akiknek nem kell a racionális bizonyíték. És érteni tudom azokat is, akiknek az igazsága nem engedi meg, hogy keresztényként jógázzanak.

    Mindezek után, amit eddig végiggondoltunk, behozom azt, hogy a legtöbb jógaoktató vallásfüggetlennek tartja a jógát. Habár a mai átlagos jógaóra tartalmaz kevesebb vagy több hindu elemet (köszönés, az oktató ruhájának a színszimbolikája, egyes jógagyakorlatok neve, mantrák), de elvileg elképzelhető olyan jógagyakorlás, ami tudatosan "tiszta lappal indít": a jógának arra a központi hatására össpontosít, hogy a test és elme szabályozását fejlessze, a saját magunknak és másoknak adott kíváncsiságot és barátságosságot táplálja, és mentes a vallási tartalmaktól. Vagy olyan jóga, ami bármelyik vallásból képes beemelni olyan elemeket, amik segítik a gyakorlást. Ezzel egybecseng az a ritkábban hangoztatott vélemény is, ami szerint a jóga sokkal régebben alakult ki, mint a hindu vallás, a sámáni hagyományokig nyúlik vissza, csak épp Indiában maradt fenn, és ezért a hinduizmushoz szokás kötni. 

     Zárásképp, megfigyeltem az érzéseimet az egész ügy kapcsán. Észreveszek egy félelmet magamban. Félek a lehetőségtől, hogy a világ vagy az itthoni közvélemény abba az irányba menjen, ahol vallási-ideológiai célponttá válhat az, aki jógázik. Szeretném, ha kíváncsi maradhatnék minden gondolatra, mindenki igazságára. De a kíváncsiságom nem határtalan. És valamennyire szükségem van hozzá a másik fél kíváncsiságára is. Talán azért is írtam meg ezt a cikket, hogy hangot adjak a véleményemnek, a kíváncsiság és tolerancia fontosságának. Hogy kíváncsi lehess rám, és kíváncsi lehessek rád. 

    Minden ide kapcsolódó témában kíváncsi vagyok mindenféle véleményre és tapasztalatra. Oszd meg, amit gondolsz, és gazdagíts! 

    dr. Tihanyi Benedek T.

    Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner

    Hírlevelem: bit.ly/hirlevelTB

    Facebook lapom: facebook.com/drtihanyibenedekt/

    Blogom: bit.ly/baratkozzatesteddel

    Vlogom: bit.ly/VLOGtihanyibenedek

    Mesetáram: bit.ly/mesetár

    Tudományos munkáim: researchgate.net/profile/Benedek_Tihanyi2/

    Drótposta: drtihanyibenedek@gmail.com

     

     

    Források:

     

    Képek: https://tyronetribulations.com/, http://vividlife.me/, tumblr.com, dollsofindia.com/

    Meditáció a Halottak napján: mit kapsz attól, aki már nincs?

    Fejtsd meg velem, ha ez vonz: mit kaphatsz a Halottak napjától! Nézzünk rá együtt, hogy vagyunk a halottainkkal, és mit hozhat, ha figyelünk rájuk! Megosztom veled, hogyan alakult az évek során a Halottak napjának a szerepe az életemben, és hogy idén milyen felismerésekkel ajándékozott meg:

    A töklámpástól a temetőig

    A gyerekkorom eltelt anélkül, hogy részt vettem volna temetésen, a temetőbe se jártunk el, nem látogattunk sírokat. A töklámpások faragása jelezte csak évről-évre, hogy ezek a napok nem hétköznapiak.

    Az elmúlt hat évben viszont különösen izgatni kezdett a családtörténet, részben egy testközpontú önismereti képzés kapcsán. Szerencsére mindkét szülőm velem van, és a kutatás első öt évében mind a négy nagyszülőm is velem volt. És bőséggel tudtunk beszélgetni mindarról, ami a felmenőimről a családi emlékezetben fennmaradt.