A járványügyi helyzet kapcsán nemcsak fizikai lezárások történtek. Elzárkózás, tehetetlen megrekedés, bunkerbevonulás, sőt, állóháború alakult ki a lelki területeken is. A Barátkozz a Helyzettel! sorozat első cikkében felfedezzük a megakasztó bezáródásainkat, hogy továbblendülhessünk a megértésen keresztül a valódi szabad nyitás felé! 

Egy kérdés, ami kettészakítja a társadalmat

A három lelki állóháború közül a legszembeötlőbb a társadalomban megjelenő két ellentétes és ellenséges vélemény. Leegyszerűsítve: az egyik tábor szerint 2019-ben egy olyan világjárvány alakult ki, ami sokak egészségét, sőt életét fenyegeti. Ennek megfelelően a járványügyi intézkedéseket (pl. korlátozásokat) indokoltnak, vagy akár kevésnek tartja, a betartatásukról szigorú(bb)an gondoskodna. 

A másik tábor szerint, a járvány jelentette egészségügyi kockázat arányosan kisebb, mint az intézkedések által okozott gazdasági és lelki nehézségek – e tábor szélsőségesebb hangjai szerint nincs is járvány, és az ezzel kapcsolatos hírek hibás méréseken és egyfajta tömeghisztéria avagy rossz szándék szülte torzításon alapulnak. Ennek megfelelően az intézkedéseket vagy azok mértékét indokolatlannak tartja, a betartatásukat pedig a személyes szabadság értelmetlen korlátozásaként éli meg. 

A két tábor hívei hermetikus véleménybuborékokban zárkózhatnak el egymástól, csak saját körökben mozogva, kizárólag saját hírforrásokból tájékozódva. Gyakran azzal a nagyon is biztos meggyőződéssel, hogy a másik tábor tagjainak egyszerűen elment az esze (vagy soha nem is volt), de alsó hangon is, hogy ők félrevezetés és álhíráradat áldozatai lettek. Mivel akár az egészség, akár a gazdaság, akár a személyes szabadság szempontjából a legalapvetőbb szükségleteinket fenyegeti a Helyzet, ezért mindkét félben heves indulatokat vált ki az ellenvélemény. Az ellentábort a hatékony intézkedések és célravezető döntések kerékkötőjeként látják, így azok tagjai felé az értetlenségen vagy lenézésen túl dühöt, haragot, gyűlöletet is érezhetnek. Az (általában verbális) agresszió okozta sértődések és sérülések egy érzelmi aknamezőt hoznak létre a két tábor közt, a felek lelki védősáncaik mögé zárkóznak a további támadások elől, vagy ott készülnek egy következő összecsapásra - így végképp becsukódik a párbeszéd és megértés lehetősége is. 

“Ásd el magad, ha másképp gondolkodsz!”

Az állóháború második színtere a személyes kapcsolatok síkja. Rokonok, barátok vagy munkatársak esetében is megtörténhet, hogy az előbbi társadalmi szakadék két partjára sodródnak. Ilyenkor az egyik opció, hogy a két fél mentális erejét latba vetve a kapcsolaton kívülre helyezi ezt az egész kérdést, és nem beszél róla. Ez azért nehéz, mert szinte mindenkinek vissza-visszatérnek a gondolatai a Helyzet különböző részleteihez, szinte mindannyiónkat foglalkoztat a téma így vagy úgy, és a legtöbb beszélgetésünkben meg is jelenik. 

A másik opció, hogy újra és újra veszekedésbe kezdenek a kérdés mentén, aminek könnyen válhat egyedüli céljává a másik meggyőzése, az „igazság” elmagyarázása, így a szabad véleménycserén és a kölcsönös megértésen csorba eshet. Egészen fájdalmas élmény lehet, hogy valaki, akivel korábban bármiről beszélgethettünk, és akitől nyitottságot és feltétel nélküli elfogadást kaptunk, hirtelen elzárkózik tőlünk, elutasítást, lenézést vagy haragot mutat felénk a véleményünk miatt. (Ahogy a Barátkozz a Helyzettel! előadásban is hallhatsz róla, van mód rá, hogy a személyes kapcsolataidban kimozdulj egy efféle kilátástalannak és kezelhetetlennek tűnő folyamatból.) Ha a helyzet elmérgesedik, akkor a bizalom is megrendülhet, és vagy megszűnik a kapcsolat, vagy a felek  zárkózottabbá, távolságtartóbbá és hűvösebbé válhatnak egymással. Ez ijesztővé teheti a nyílt kommunikációt, és gátat szabhat annak, hogy “jól megbeszéljétek az egészet”. 

Tusakodás a lelkedben

Lelki harcok, 1. menet: Érvek vs. ellenérvek

Az állóháború legkevésbé szembeötlő színtere a személyünkön belül van. Előfordulhat, hogy mindkét külső tábor véleményében „látunk valamit”, vagy akár, hogy ide-oda billeg bennünk, hogy melyik fél megközelítése tűnik igaznak. Számomra például kifejezetten zavarba ejtő volt, amikor azon kaptam magam, hogy az egyik tábor képviselőjével beszélgetve inkább vele értek egyet, majd, akár pár óra elteltével, a másik tábor hívével szóba elegyedve az ő szempontjai kerekedtek felül bennem is. Talán neked is frusztráló, ha ezt a párhuzamos és önellentmondó gondolkodást észleled magadon - különösen, ha eddigi életedben megszoktad, hogy mindenről egyértelmű, stabil és tiszta véleményed van. A belső bizonytalanság eltolerálása energiaigényes tud lenni, ami rögtön magyarázatot ad arra, miért is rendezkednek be inkább egy szilárd vélemény védőfalai mögé sokan, és cenzúrázzák a saját kétségeiket, mintsem hogy felvállalják a nem-tudást és a szabad átjárást a többféle nézőpont közt. Így egy belső gondolatbunker jön létre, ami véd ugyan a bizonytalanságtól, de börtönként meg is foszt a vélemény szabad változásától.

"A feladat, amit célul kell kitűznünk magunk elé, nem az, hogy biztonságban érezzük magunkat, hanem hogy képesek
legyünk tolerálni a bizonytalanságot." Erich Fromm (1955), pszichoanalitikus, szociálpszichológus, filozófus

Lelki harcok, 2. menet. A ringben: érzések vs. elvárások

A személyünkön belüli állóháború másik válfajában szintén egy cenzor játssza a főszerepet: az érzéseinket megtagadó cenzor. A Helyzet sokak számára negatív érzéseket hoz, akár korábban soha nem tapasztalt mértékben – ezek elviselése, a velük való szembenézés és együttélés is erőt igényelhet. Ha az érzelmek elfogadására nincs elég jó stratégia, akkor érthető megoldás lesz azok megkérdőjelezése, bagatellizálása (kisebbítése), tagadása, vagy akár ledisszociálása (kiszorítása a tudatból). Ilyenkor, noha valaki a Helyzet kapcsán félelmet, szomorúságot, feszültséget, haragot él meg, vagy épp energiahiányt, csüggedést, reménytelenséget, a cenzor kijelenti: „ez nem lehet így, ez az érzés érvénytelen”, vagy egyenesen: „ez nincs így, valójában jól vagy”. 

Ebben az állóháborúban tehát az érzelmek és a cenzor zárják be magukat mozdíthatatlan sáncok mögé. Maga a reakció érthető, és „jobb híján” életmentő is lehet. Viszont van ára is az érzések megtagadásának. Az elnyomott érzelmek kikerülnek a tudatosan befolyásolható körből, kezeletlenné és kezelhetetlenné, és így tartóssá válhatnak. A tartósan fennálló érzelmek és azok elnyomásának állandó feladata tartós stresszt jelentenek a szervezet számára. Ehhez egy ideig tudunk alkalmazkodni, egy kritikus idő után azonban a tartalékaink feléléséhez, kimerüléshez, rossz közérzethez vagy más testi-lelki panaszokhoz vezet. 

Akár a társadalmi szétszakadást, akár egy személyes kapcsolat megrekedését, akár a benned vetekedő vélemények tehetetlenségét, vagy az érzelmek kezelhetetlenségét nézed, mindegyiknél fontos hangsúlyoznom, hogy érthetőnek tartom őket. Ha valamelyiket tapasztalod magadon, de neked jó így, nem akarsz változtatni a helyzeten se kívül, se belül, az is érvényes: ez esetben folytass mindent úgy, ahogy eddig csináltad. Ha viszont kíváncsi vagy továbbmozdulási lehetőségekre, vagy kifejezetten gyógyírt keresel a helyzetedre, mert nem elég gömbölyű vagy kifejezetten elviselhetetlen a mostani állapot, akkor figyelj nagyon. Mutatok neked egy szempontot, ami segíthet továbblendülni a bemerevedett helyzeten. 

Így lendülj tovább a belső megrekedéseken! 

E szerint a szempont szerint minden érzelem és gondolat oké, elfogadható, sőt, eredeti célját tekintve az életet szolgáló próbálkozás. A te érzelmeid is, még a legnegatívabbak is, a legsötétebb gondolataid is: rendjénvalóak. Nemcsak az érzelmek és gondolatok, de az egész személyed kapcsán is felvehető ez a nézőpont: oké vagy. (Nem is az a fő kérdés, hogy ez az állítás igaz-e, hanem hogy nyerünk-e valamit, ha innen nézve vizsgáljuk a dolgokat, akár már csak a játék és az íze kedvéért.)

Ez a nézőpont az érzelmek szempontjából azt jelenti, hogy nem kell megtagadnunk, szégyellnünk őket, bevallhatjuk magunknak a Helyzet kapcsán is, ha félünk, elszomorodunk, haragszunk, elfáradunk, vagy bármilyen más módon rosszul érezzük magunkat. Ez talán azoknak a legújszerűbb (vagy idegenebb) akik erős belső cenzorral rendelkeztek eddig. 

A 30 leggyakoribb gondolat, amit csábító lenne a szőnyeg alá... 

Ha szeretnél függetlenebbé válni a cenzúrától, olvasd át a gyűjteményemet a harminc leggyakoribb negatív érzésről és gondolatról, amiről a Helyzet kapcsán mások beszámoltak. Ha bármelyikben magadra ismersz, akkor tudatosíthatod: nem vagy vele egyedül, sőt, érthetőnek és okénak tarthatod, hogy ez van veled is. 

1. “Félek, hogy elkapom a fertőzést. Félek, hogy rosszul leszek. Félek, hogy meghalok. Félek, hogy tartós, akár élethosszig tartó panaszaim lesznek. Már kaptam oltást, vagy átestem a fertőzésen, de félek, ez nem ad teljes védettséget. Félek, hogy valamelyik szerettemnek baja esik. 
2. Gyűlölöm, hogy nem tudok találkozni a többiekkel élőben, és online kell mindent megbeszélni. 
3. Elegem van abból, hogy semmit se lehet tervezni. 
4. Kikészít a home office, fájnak az ízületeim, be vagyok punnyadva, kifolyik a szemem. 
5. Feszültté tesz, hogy bezártak a helyek, ahol sportolni tudtam, és ahol találkozni tudtam a barátaimmal. 
6. Félek az újranyitástól, és hogy hirtelen kell alkalmazkodnom majd a munkahelyre járáshoz. 
7. Megijeszt, hogy fogalmunk sincs, mi az igazság a vírusról, hiába minden erőfeszítés, tehetetlenek vagyunk a tudatlansággal szemben. 
8. Elszomorít, mennyi öröm kimaradt az elmúlt egy évben.
9. Dühít, hogy rám szakadt egy csomó idő, mégse valósítom meg a terveimet. Félek, hogy valami egészen el van hibázva bennem: nem értem, miért nincs energiám. 
10. Félek, hogy megfertőzök valakit, aki súlyosan megbetegszik. 
11. Gyászolok. Elveszítettem valakit, akit nagyon szerettem. 
12. Félek, hogy tönkre fogok menni, munkanélküli leszek. 
13. Félek, hogy az oltásnak káros mellékhatásai lesznek. 
14. Akivel össze lettem zárva a korlátozások alatt, az idegeimre megy. Nem tudok vele mit kezdeni itthon. 
15. A (lakó)társam bántalmaz engem. Nem tudom, kihez fordulhatnék. 
16. Dühít a maszkviselés, a kijárási, az utazásbeli korlátozások, a boltbezárások – és hogy a csapból is a covid folyik. 
17. Dühít a kiszámíthatatlanság, az információhiány: miért nem kapunk meg azonnal minden adatot?
18. Dühös vagyok, mert egyes vállalatok, politikusok és a média összefogtak, és sokkal nagyobbnak állítják be az egészségügyi veszélyt, mint amekkora - és hasznot húznak a helyzetből. 
19. Csalódtam az emberekben, hogy hagyják, hogy félrevezessék őket, és hogy ők is továbbadják a téves infókat, hazugságokat.
20. Dühít, hogy mennyien tesznek magasról a járványügyi intézkedésekre és mások óvására. 
21. Zavar, hogy az ismerőseim egy része retteg a vírustól, a másik része szerint ez csak egy összeesküvés, és nem tudom, én kinek higgyek.
22. Elszomorít, hogy mennyire magamra maradtam, milyen kevesen érdeklődtek felém - kiderült, hogy mennyire keveset érek másoknak. 
23. Fájdalmat okoz, ahogy látom, hányan vannak rosszul, halnak meg, vagy kerül az egzisztenciájuk veszélybe. 
24. Elszomorít, hogy nem utazhatok el a szeretteimhez, vagy a kedvenc úti céljaimhoz.
25. Irigy vagyok azokra, akik megkapták az oltást, és dühít, hogy nem lehet tudni, mikor kerülök sorra. 
26. Nem tudom elfogadni, hogy az emberek a helyzet okozta feszültséget egymáson vezetik le, hogy napról-napra nő az agresszió, dagad az indulat. 
27. Sajnálom azokat, akik a korlátozások miatt nem tudnak társas életet élni: vajon mennyi pár nem fog soha találkozni, akik egyébként most találtak volna egymásra? Vajon mennyien maradnak egyedül? 
28. Aggódom mindenkiért, aki elkapta a fertőzést, hogy milyen hosszú távú egészségügyi panaszaik lesznek majd.
29. Félek, hogy a vírus megítélése körül mély ellentétek alakulnak ki, amik tovább szabdalják az amúgy is megtépázott magyar közvéleményt. 
30. Félek, hogy itt egy lehetőség egy nagy társadalmi változásra, és mégse fogunk tudni élni vele, hanem visszatérünk a rossz gyakorlatokhoz.”

A lista végére érve még egyszer tudatosíthatod, hogy most (a játék kedvéért) bármilyen gondolatodat és érzésedet elfogadhatod, úgy, ahogy van. Semelyiket sem kell magad előtt letagadnod, cenzúráznod. 

Így lendülj tovább kapcsolati állóháborúkon!  

A felsorolásba szándékosan mindkét véleménytáborból vettem be gondolatokat. Ahogy a saját gondolatainkra, érzelmeinkre és személyünkre nézhetünk okéként, úgy e cikk továbblendítő szempontjából vizsgálva mások gondolatait, érzelmeit és a személyüket is láthatjuk okénak. Érdemes emlékezned erre, amikor olyasvalakivel beszélsz, aki a tiédtől eltérő véleményen van, amennyiben nem akarsz mentális csatározást (a Barátkozz a Helyzettel! sorozatban még több kapaszkodót kaphatsz az érzelmek tudományos megértéséhez, és ezen keresztül azok elfogadásához is). 

Ez a részedről nem jelent teljes és mindenre kiterjedő elfogadást, egyáltalán nem kell mindentűrő buddhává válnod hozzá. A személyek, érzelmek és gondolatok tiszteletben tartása például nem kötelez semmiféle tett elfogadására. Ha a buszon valaki maszk nélkül utazik melletted, és ez zavar, akkor a személye elfogadása mellett is latba vetheted minden képességedet, hogy ebben a tettében megakadályozd (nyilván a te tetteidet pedig a jog és az etikett is szabályozni fogja). Ha egy ismerősöd semmilyen módon nem akar találkozni veled, mert nem vagy beoltva, és ez zavar téged, akkor az ő személye és véleménye elfogadása mellett is síkra szállhatsz az ügyedért, vagy legalábbis tarthatod a döntését nem okénak.  

Előre szólok: egymás személyének az elfogadása egyáltalán nem garantálja egy konfliktusban, hogy mindkét fél számára elfogadható közös megoldás fog születni. Mégis, a kompromisszumot nagyobb eséllyel fogjátok megtalálni így, mintha harcolni kezdenétek. Amikor a megértés, közeledés vagy  együttműködés a cél, olyankor “aki felülkerekedik, az alulmarad”.  Néha a konfliktus feloldása és a kompromisszum megtalálása nem sikerül, mégis, ha az erről való beszélgetés kölcsönös tiszteletadással történik, akkor maga az egyeztetés még egy pozitív, akár szívmelengető és közelhozó élménnyé is válhat. 

(Ez a fajta tiszteletadás a személyeknek kölcsönös megértést adhatna a társadalmi szintű állóháborúban is. Bár, mivel ott még a személyes kötődések sem motiválnak arra, hogy érző és oké emberként tekintsenek egymásra a felek, ezért még elrugaszkodottabb ötlet várni, hogy ez magától bekövetkezik). 

Tagadod a valóságot, vagy fogadod? 

Akár belső érzésedet, akár egy másik ember véleményét próbálod kincenzúrázni, ezzel a valóságtól zárkózol el, és a saját esélyeidet csökkented arra, hogy megértsd a helyzetet, és összebarátkozz vele. A saját érzelmekkel való elakadásban, de a vélemények belső vagy külső ütközésében is segítséget kaphatsz tehát, ha felveszed az itt tanult továbblendítő nézőpontunkat, ahol a személyünk, a gondolataink, az érzéseink is okék, úgy, ahogy vannak. 

Előre szólok, mint minden változás, ez a nézőpontváltás is energiaigényes is, bár jó hír, hogy (ki)gyakorolható. Ezért, ha azon kapod magad, hogy keresed de nem találod magadban ezt a nézőpontot: ennek is adhatsz elfogadást, mert ez is oké. Néha nincs erő és mód a zárkózásból felszabadulni és kinyílni, van, hogy a valóság tagadása az időszerű. És néha a szívbéli megnyílás a szándék ellenére nem sikerül - ezek a kudarcok a tanulás fontos állomásai. Ahogy egy kedves oktatótársam mondaná erre: “Minden úgy van, ahogy lenni tud”. 

Vértezd fel magad az állóháborúk és konfliktusok kezeléséhez!
Szerezz még több kapaszkodót az érzelmek megértéséhez és elfogadásához!
Csatlakozz hozzám a Barátkozz a Helyzettel! ingyenes online előadáson, ahol a megrekedésedre továbblendítést kaphatsz, a kérdéseidre válaszokat, az érzéseidre és gondolataidra pedig elfogadást! 

Fedezd fel a legfontosabb tudnivalókat az előadásról itt és most:
bit.ly/baratkozz-a-helyzettel

dr. Tihanyi Benedek
Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner
hírlevél, facebook page, vlog, e-mail
baratkozzatesteddel.blog.hu

Fotók forrása: 
https://www.nbcnews.com/better/lifestyle/problem-social-media-reinforcement-bubbles-what-you-can-do-about-ncna1063896
https://www.britishbattles.com/war-of-the-revolution-1775-to-1783/battle-of-bunker-hill/
https://www.megapixl.com/discontent-clipart-illustrations
https://anthonyjrotolo.com/the-task-is-not-to-feel-secure-but-to-tolerate-insecurity/
https://www.mysaltlakecitycounselor.com/thoughts-vs-feelings-there-is-a-difference/
http://www.xp-training.info/2017/07/assertive-communication-makes-you-be.html
https://www.tdk.com/en/tech-mag/athletic/004