tippek, élmények, vélemények a testi-lelki egészségről, jó közérzetről

Barátkozz a testeddel

Barátkozz a testeddel

A bizsergető energia | Benedek Tihanyi | TEDxYouth@Budapest

Energia monológok

2018. június 07. - Baratkozzatesteddel.blog.hu

 

Fél éve, hogy tedexerré váltam, és elmeséltem a történetemet az "energiával": a nagy találkozást vele, a megértését, az elvesztését, a keresését, és a megosztását másokkal. 

Elmondom nektek is a történetemet: 

1.      Első találkozások az energiával

Ti hisztek a testben áramló életerőben, a gyógyító energiában? Nem voltam több 8 évesnél, amikor az iskolaudvaron az egyik osztálytársam, Fanni a következő gyakorlattal akarta bebizonyítani, hogy létezik az energia. Ha van kedvetek ti is kipróbálhatjátok. Hunyd be a szemed, a figyelmedet vidd a tenyeredhez. Figyeld meg, érzel-e valamilyen érzetet a tenyerednél. Majd lassan kezd el közelíteni a tenyereidet, anélkül, hogy összeérnének, és lassan körözz velük, mintha a levegőn keresztül egymáshoz dörzsölnéd őket. Figyeld meg, most milyen érzeteket érzel.

Én, annó az iskolaudvaron, éreztem valami bizsergést, azt viszont nem hittem el, hogy ezt egy mágikus energia okozta volna. Legközelebb 15 évesen életem, első jógatanfolyamán találkoztam a témával, a jógatanár emlegette az energia kellemes bizsergető érzését, és éreztem ugyan valamit, de a magyarázatán csak elnézően és szkeptikusan mosolyogtam.

 

Aztán, az első nagy szerelmet záró első nagy szakítás a padlóra küldött, ingerlékeny és végtelenül fáradt voltam hónapokig, magamba fordultam: a szilveszter estémet is egyedül töltöttem a szobámban. Akkor már 2 éve jógázgattam, és azon az estén is jógagyakorlatokkal próbáltam magam jobb kedvre deríteni.

Ez annyira jól sikerült, hogy amikor a gyakorlás után a szőnyegemen fekve relaxáltam, egy transzszerű élményem volt, a bizsergés elkezdett bennem növekedni, erősödni, tetőtől-talpig kitöltött, majd olyan érzésem volt, mintha átvilágítana és felemelne a levegőbe. Annyira felvillanyozott ez az élmény, hogy megfogadtam: egy éven át minden nap jógázom. Ez életem első és eddig utolsó újévi fogadalma volt, amit be is tartottam: A mindennapi jógázás mellett, a metrón, az órákon ülve mini-relaxációkat vezettem le magamnak, pár másodpercre behunytam a szemem és a testemre figyeltem, ellazultam, hogy egy kis bizsergés után energetizálva és kisimulva folytassam a napom.

2.      Tudományos megértés, miért jön az energia?

Hogy működik ez a feltöltődés, mi okozza a bizsergést? A jógából annyi magyarázatot tudtam kihámozni, hogy a figyelem és a lazítás hatására feloldódnak a blokkok, megnyílnak az energia-csatornák, így az életerő szabadon áramolhat. De én természettudományos éltanuló voltam az ország egyik legerősebb gimnáziumában, a Fazekasban, és a vér-materialista és racionális részem nem érhette be ennyivel. Ezért keresni kezdtem az energia-élményem tudományos magyarázatát. A szakirodalomban egy cikket, egy sort, egy fél mondatot se találtam, ami erről szólt volna. Többet írtak viszont hétköznapibb jelenségekről, amik az energiához hasonló érzetekkel, bizsergéssel járnak: amikor a zene tetőpontjába beleborzongunk, elönt minket a katarzis egy színdarab vagy film közben, eufóriába jutunk sportolás közben, szexuális csúcsra kerülünk, vagy lúdbőrözve megértünk egy összefüggést, pl. egy TEDx előadáson. Ezeket a pillanatokat tudományosan csúcsélménynek nevezik.

 

Kiderítették a csúcsélmény-kutatók, hogy:

1.         A csúcsélmények alatt az agyunkat elöntik az örömhormonok, amik éberré és motiválttá tesznek. Ez rárímelt arra, ahogy egy-egy önbizsergetés után szinte pezsgett bennem a tettvágy és lendület.

2.         Az örömhormonok nemcsak euforizálnak, hanem enyhe függőséget is okoznak. Én is azt tapasztaltam, hogy ha a munka vagy utazás miatt nem jógáztam pár napig, akkor sóvárogva vártam, hogy újra megbizsergethessem magam.

3.         A csúcsélmények alatt felszabaduló endorfinok az agytól egészen az érzőidegekig fájdalomcsillapítóként működnek. Szereztem ezzel egyező tapasztalatot is, amikor kíváncsiságból a fogorvosnál nem kértem érzéstelenítést, és úgy tömte be egy fogamat, hogy a közben jövő fájdalmat a befelé figyeléssel, lazítással átalakítottam bizsergéssé.

4.         A csúcsélmények közben oxitocin, a szerelem és társas kapcsolódás egyik hormonja is elárasztja a testet. Ezt is megfigyeltem magamon, hogy a bizsergések után mintha mindent kicsit szerethetőbb lett volna, mintha minden kicsit közelebb állna hozzám. „Materialista meditációimban” még azt is elképzeltem, hogy a testem hogyan áll össze sejtekből, molekulákból, atomokból, energiából. Hogy ugyanezek az építőkövek alkotják a többi embert, a többi élőlényt, sőt az egész Világot, és ugyanazok az energiák mozgatnak mindannyiónkat. Hogy a materiális, anyagi világba vetettségünk révén mindenkivel össze vagyunk kötve, testeink története egy közös történet. A gondolat, hogy mindennel összetartozok és Egységben vagyok, és a bizsergés kölcsönösen felerősítették egymást.

 

A csúcspont az volt, amikor az orvosi első két évében a test felépítése és működése volt az anyag. Tanulás közben nemcsak vizuálisan, hanem testi érzetek szintjén is elképzeltem, mi hogy van a testemben. A befelé figyelés hozta a feltöltő bizsergéseket is, mintha a testemmel is összekapcsolódtam, egységbe kerültem volna. Így persze csomó motivációm és energiám volt a tanuláshoz, és gyorsabban meg is jegyeztem mindent. A szigorlatokra rendhagyó módon nyugodtan, vidáman, sőt eksztázisban érkeztem. Miközben anatómia vizsgán a kar összes idegszálából feleltem, mintha áramot vezettek volna a vállamba, az ujjam hegyéig kellemesen bizseregtem, átszellemült vigyorral beszéltem, a többi vizsgázó közül pedig többen tudni akarták, mit szívtam.

 

A csúcsélménnyel kapcsolatos tudományos eredmények, endorfin, oxitocin, tehát elég pontosan lefedték az energia-élményeimet. Arra viszont csak további kutakodással találtam magyarázatot, hogyan lehetséges csúcsélményt „csinálni magamnak” egyedül, zene, színház, szex nélkül? A mentális csúcsélményekről és az önszuggesztióról szóló cikkek alapján most már értem a forgatókönyvet, pontosan mit csinálok, hogy végigbizsergessem magam energiával. A recept a következő: Keress vagy csinálj egy érzetet a testben, aminek tudsz örülni. Lehet, hogy csak egyszerűen észreveszed az állandóan ott lévő érzeteket, mint szívverés, légzés, bizsergés, és örülsz annak, hogy működik a tested, életben tart. Az is lehet, hogy megteremtesz egy kellemes érzetet, úgy hogy átmozgatsz-ellazítasz egy feszült testrészt, sóhajtasz egy jólesőt, vagy felidézel egy kellemes emléket, gondolatot, aminek a hangulatát a testedben is meg tudod érezni. Ha megvan egy pozitív érzet, élvezd ki, mosolyogj egyet, engedd, hogy az élmény kitöltse az egész figyelmed. Gyakorlással a befele figyelés, egy pozitív érzet megtalálása, és a rákoncentrálás egyre kisebb mentális erőfeszítéssel egyre gyorsabban megy. Ki is mutatták, hogy a rendszeres testre figyeléstől az agyban lévő testérzékelő központ aktívabbá válik, sőt, konkrétan megvastagszik és megnő. Jó, mi?

3.      Miért nem jön az energia? Min változtassak?

Tihanyi Benedek vagyok, 11 éve önbizsergető. Ennyi idő alatt kitapasztaltam azt is, hogy az energia áramoltatás nem mindig ilyen egyszerű. Felfedeztem, milyen módszerekkel tudom teljesen elvágni magam a belső energiaforrásomtól. A legnagyobb mélypont az orvosi harmadéve után jött el. Hiába figyeltem a testemre, hiába gondoltam az Egységre, csak gyenge bizsergés jött, vagy semmi.

Kétségbeestem, mert elveszett a megszokott energiám, és tanácstalan, voltam, mert fogalmam se volt, hová tűnt. Épp kapóra jött egy törökországi szívgyógyászat-nyárigyakorlat, ahol napközben egy tengerparti vízesés mellett meditáltam azon mi történt velem, az estéket pedig világmegváltó beszélgetésekkel töltöttem a vendégszerető török couchsurferekkel.

 

Így jöttem rá, hogy azért merültem ki teljesen, mert észrevétlenül rám telepedett az az elvárás magam felé, hogy mindig ki kell csattannom az energiától. Elhittem magamról, elég, ha pár másodpercre befele figyelek, lefuttatom a szokásos bizsergés-Egység, programot. ettől mindig rögtön jókedvűvé kell változnom, és el kell engednem a feszültségeket. Ez persze naiv, és nagyképű hiedelem volt magamról, és Törökországban be kellett látnom, hogy bármilyen kecsegtető színben tüntet fel, de távol áll az igazságtól.

Szerettem volna ezt a maximalista önképet reálisabbra cserélni, de ehhez a változáshoz nem volt elég energiám egyedül. Segítséget kerestem, és önismereti csoportokba, egyéni terápiába kezdtem járni. Itt szembesültem vele, hogy nemcsak az állandó energikusságról szóló elvárásom merített ki halálosan, hanem az is, hogy a saját fáradtságomra haragudtam is, és szégyelltem is, és gyakran elnyomtam. Az sem segített, hogy hiába tudtam, hogy jót tenne több jógázás, sokszor annyi feladatot vállaltam el, nem tudtam és nem akartam nemet mondani, és mindent annyira tökéletesen akartam megoldani, hogy nem maradt időm és energiám magamra.

 

A belső forrása ezeknek az elvárásoknak, érzéseknek és a túlvállalásnak az egyik terápiás ülésen egy alakként jelent meg a fantáziámban: ő volt a Perfekcionista Hajcsár, egy szigorú japán fickó, szamuráj ruhában. Először megijedtem tőle, és cikinek is tartottam, hogy ilyen énrészek vannak bennem, aztán, ha már így találkoztunk, megszólítottam.

 

Mondtam neki, hogy szeretnék többet pihenni, jógázni, hogy energikusabb lehessek.

– Nem érünk rá. Más dolgunk van.

Mondtam neki, hogy nem tetszik, hogy állandóan 120% energiával akar teljesíteni.

- Ne nyafogj, szedd össze magad.

Áhh, borzasztóan felidegesített, elmondtam neki, hogy gyűlölöm őt, és szeretném ha eltakarodna.

Azt mondta, ő is rosszul érzi magát ebben a szerepben.

‑ De akkor miért csinálod?

Azt mondta azért, mert megtanulta, hogy csak akkor vagyunk OK-k, ha hasznosak vagyunk.

 

Ekkor elszorult a torkom, a gyomromba belehasított egy erős fájdalom, és mindenféle emlékek jöttek, amikor a gyerekszobámban sírtam, hogy engem senki se szeret, senki se figyel rám, vagy amikor gőzerővel tanultam az iskolában, „talán ha hőstettekkel nyűgözöm le a környezetemet, akkor kivívom az elismerést”...

Én csináltam hajcsárt gyerekként, azt hittem, hogy a perfekcionizmus az egyetlen megoldás, ezért átadtam neki az irányítást. A felnőtt élet menedzselése viszont túl nagy feladat egy gyermeki énrésznek, nem is csinálja túl hatékonyan, ezért visszavettem a kontrollt.

Megbarátkoztam a hajcsárral, rájöttem, hogy csomó erő és elszánt kreativitás lakik benne. Elkezdtem megbarátkozni a szorongással is, mert jelzi, ha kimerült az önbizalmam, és így meg tudom nyugtatni magamat. Elkezdtem megszeretni a fáradtságomat, mert jelzi, ha szükségem van pihenésre. Rájöttem, hogy a befele figyelés akkor igazán energetizáló, ha kíváncsi, elfogadó és barátságos.

4.      Energia átadása

A szilveszteri transzba eséstől kezdve az egyik fő energiaforrásom, hogy megosztom másokkal a bizsergéssel kapcsolatos tapasztalataimat. Ez egy olyan tevékenység és szerep, ami még a mélypontokon is át tudott kattintani abba a tudatállapotba, ahol érezni tudom, hogy élek.

 

Szerencsére sokszínűek vagyunk abban, hogy milyen tevékenység, módszer tud minket eltölteni. Sokaknak bejön a jóga, és jógaoktatóként sokszor megéltem azt a flest, hogy egy csapatnyi ember fekszik előttem, behunyt szemmel relaxál, és ahogy a testrészek, majd az elme ellazítását vezénylem, velük együtt borzongok bele az oldódásba.

De van, akinek unalmas, fárasztó, idegesítő, vagy fájdalmas. Én nekik is szerettem volna megmutatni az energia-élményt, a zene egy jó eszköznek tűnt ehhez, ezért alapítottam egy relaxációs kórust. Az énekhangfürdő koncertjeinken a földön fekvő vendégek megtapasztalhatják, a zene hogyan rezeg a testükben, milyen fantázia képeket szólít meg, és teljes figyelemmel kiélvezhetik a borzongató csúcsélményeket.

Hogy egy jóga vagy egy hangfürdő töltő lehessen, szükség van arra, hogy biztonságban érezd magad a testedben, és tudj befele figyelni. A saját történetemből is tudom, ez nem mindig könnyű, és néha önismereti átváltozásra van szükségünk hozzá. Többek közt ezért lettem önismereti tréner, hogy azokat is közel kísérhessek a belső töltődéshez, akiknek egy sima jógaóra, vagy hangfürdetés nem elég.

Tudtam, hogy sokaknak mindez túlságosan lilaködös ezó, szerettem volna velük a tudomány nyelvén megosztani az élményeimet. Az orvosi diplomám pont jó belépőt jelentett egy pszichológiai phd-hoz. Folytattam hát a kutatói pályámat, hogy a cikkeimben, előadásaimban, és egyetemi kurzusaimon a racionálisan, tényszerűen és tudományosan is meg tudjam közelíteni, mi is az az „energia”.

 

Az energia-élményeim megosztása miatt meséltem el nektek is a történetemet. Vidd magaddal az üzenetet:

Ha szeretnéd kézbe venni az energiaszintedet, adj figyelmet és időt magadnak, és barátkozz össze a testeddel. 

Ha szeretnéd a bizsergés tudományos hátterét megérteni még pontosabban, ez a cikkem neked való.

Ha pedig szeretnél személyes segítséget kapni a befele figyeléshez, az energiaszinted feletti kontroll visszaszerzéséhez, akkor fordulj hozzám bizalommal.

dr. Tihanyi Benedek T.
Élményjóga-oktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://baratkozzatesteddel.blog.hu/api/trackback/id/tr114028822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása