Jim Carrey, az egyik leghíresebb saját depressziójáról nyíltan beszélő ember, nagy szerepet tulajdonított a testi tudatosságnak a mentális kibillenések megértésében: 

"A depresszió az, amikor a tested azt üzeni, hogy b@szd meg!
Többé nem akarok ez a karakter lenni. Nem akarok ez az avatár lenni, akit létrehoztál. A világ túl sok nekem.
Úgyhogy a depressed szóra úgy gondolj, mint deep-rest (vagyis mély pihenés).
A testednek szüksége van a depresszióra.
Szüksége van a pihenésre miután folyton ezt a karaktert játssza, akit megpróbálsz ráerőltetni."

(Az eredeti beszéd, ahol ez elhangzott: youtu.be/wTblbYqQQag, fordítás: www.eniways.com)

Egy másik idézet Don Miguel Ruiz-tól még pontosabban kibontja, hogyan is alakul ki és ragad ránk az a bizonyos karakter:

"Ugyanúgy háziasítjuk az embereket, ahogyan az állatokat is: jutalmazzuk és büntetjük őket. Az oktatás valójában az ember megszelídítésének a folyamata.

Eleinte csak a büntetéstől félünk, de később már attól is, hogy nem kapunk jutalmat, vagy attól, hogy képtelenek leszünk megfelelni szüleink, testvéreink, tanáraink elvárásainak. Ez döntő fordulat az ember életében. Ezt megelőzően nem törődtünk azzal, hogy elfogadnak-e bennünket, vagy sem. Nem számított mások vélemény, hiszen csak a pillanatnak éltünk.

A jutalom elmaradásától való félelmünk lassanként a visszautasítástól való félelemmé lesz. Attól rettegünk, nem felelünk meg másoknak, ezért igyekszünk megváltozni, és kedvező képet kialakítani magunkról. Aztán igyekszünk minél jobban átélni a szerepet, hogy elfogadtassuk magunkat. Megtanulunk színlelni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elleplezzük valódi személyiségünket, hogy megfeleljünk másoknak. Éjjel-nappal ezt gyakoroljuk, és végül már mesteri szinten műveljük.

Hamarosan elfelejtjük, kik vagyunk valójában, és teljesen azonosulunk a felvett szereppel. Ráadásul nem egy szerepet alkotunk, hanem annyit, ahány színtéren zajlik az életünk." (Forrás: Tudatos Fiatalok Közössége)

Hogy valóban kizárólag a szerepjátszás okozza a depressziót... nem hiszem. Azt gondolom, ahány depresszió, annyi történet és annyi háttér.

Az okok között szerepelhetnek többek közt a szokások, főleg a mozgáshiány, valamint az egészséges táplálkozás és alváshigiéné hiánya, no meg a társas kapcsolatok hiánya, és persze a genetika is.
Ahogy a lelki elakadások, feldolgozatlan traumák, nem-hatékony életstratégiák és élethazugságok is hozzájárulhatnak a tartósan és szélsőségesen rossz hangulathoz.

Azt is gondolom, hogy a civilizált kultúra, amiben élünk, emelt dózisban tesz ki minket a depressziót kiváltó tényezőknek (olvass és láss erről többet múltkori cikkemben és videómban).

Mindenesetre, ez a két idézet lehet, hogy téged is inspirálnak arra, hogy a depresszió és általában a hangulat változásai felé nagyobb kíváncsisággal fordulj.
Ha van kedved, vizsgáld meg:

• Mi okozza a hangulatod változásait?
• Te hogyan járulsz hozzá a saját állapotod megváltozásához?
• Van értelme ezeknek a változásoknak? Ad a közérzeted útmutatást arról, hogy mire van szükséged igazán?

Ahogy a testi betegségeknél, úgy a lelki problémáknál is a gyógyulás egyik legfontosabb lépésének tartom, hogy nekünk magunknak legyen egy eléggé hihető elképzelésünk arról, hogy mi vezetett ide.

És hogy mi vezet innen tovább...

dr. Tihanyi Benedek
Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner
hírlevél, facebook page, vlog, e-mail
baratkozzatesteddel.blog.hu