Volt már olyan, hogy zenét hallgatva egyszer csak elérkezett egy különleges pillanat, amikor a hangok olyan mélyen megérintettek, hogy a hideg futkosott a hátadon, megborzongtál, lúdbőrözni kezdtél, bizsergett a fejbőröd, esetleg szaporán kezdett verni a szíved, elszorult a torkod vagy könnyes lett a szemed? Akár már átélted ezt a csúcsélményt, és szeretnéd újra megtapasztalni, akár most tett kíváncsivá a téma: itt kaphatsz támpontokat, hogyan találhatod meg.

Gyanítom, hogy a legtöbb koncertre járó részben azért van ott, mert ezt a csúcsélményt keresi, a zenészek és zeneszerzők pedig azért munkálkodnak, hogy kiváltsák azt másokban (és magukban). Legalábbis, én biztosan. Több tudós is próbálta laboratóriumi kísérletekben feltérképezni a hátborzongató zene receptjét, eredményeik szerint segít a zene ismerőssége, egy hangerőcsúcs vagy egy hirtelen halkulás, egy váratlan fordulat a hangnemben, vagy ha a hangforrás emberi énekhang (vagy hasonló hangmagasságú hangszer). Láthatod, hogy a tudósok nem jutottak túl messzire, azzal együtt, hogy volt néhány javaslatuk szuper-borzongató zenékre, és nem találták meg a mindenkire érvényes végső receptet.

Az interneten azonban folyamatosan nő az ASMR*-osok köre, akik intenzíven kutatják, személy szerint nekik mi hozza el a vágyott bizsergést, ami tipikus esetben a fejbőrben indul, és onnan továbbterjedhet a gerinc és a végtagok felé. Az efféle ASMR videók ismét megnyugtathatnak minket, hogy nagy az Isten állatkertje :). Volt, aki fodrásznak öltözve játszott el egy hajvágást, más suttogva tanított origamizni, volt, aki idegen nyelven duruzsolt a mikrofonjába, mások chill zenét vagy természethangokat töltöttek fel, hogy bizsergést okozzanak (és bezsebeljenek néhány like-ot). Az ASMR-osok szerint ez a bizsergés segít nekik a koncentrálásban, tanulásban, elalvásban, relaxálásban, egyesek testi fájdalmaikat vagy épp depressziójukat kívánták meggyógyítani vele.

*: az Autonóm Szenzoros Meridián Válasz rövidítése, a kifejezés megalkotója utalni szeretett volna arra, hogy az érzés egy testi reakció, ami hasonlít a szexhez kapcsolódó érzetekhez, pl. az orgazmushoz. 

A tudósok azért annyival hozzájárultak a témához, hogy felfedezték, a zenei bizsergések közben az egész testben tetőtől-talpig egy izgalmi válasz fut végig, és az agyunkat elárasztják az örömhormonok (amik enyhe függőséget okozhatnak, így a hasonló élmények keresésére fogják buzdítani a borzongót), a társas kapcsolódás hormonjai (amiket a simogatás és ölelés is felszabadít), és kikapcsolnak a szorongás és gondolkodás központjai, és aktiválódik a testet érzékelő agyközpont és a jobb agyfélteke.

Hogy mégis mit tehetünk, hogy minél többször és mélyebben átélhessük a csúcsélményt? Az első lépés, hogy elengedjük a görcsöt ebből a kérdésből. Ha akarjuk a borzongást, fogunkat összeszorítjuk, befeszülünk attól, hogy nem jön, csak arra figyelünk, hogy mikor lesz már, hibáztatjuk a zenét vagy magunkat... ezek jó receptek ahhoz, hogy véletlenül se öntse el a testünket. Ha észreveszed, hogy bekapcsolt ez a türelmetlenség, akkor emlékeztetheted magad, hogy a borzongást nem lehet csinálni, és elkezdhetsz csupán a hangokra figyelni, mintha újszülöttként hallanád őket, figyelmet adhatsz a testednek, engedheted, hogy ellazuljon és "rezonáljon" a hangokra, elengedheted a fantáziádat, figyelheted, milyen képek, színek, emlékek elevenednek meg a zene hatására. És ezzel a jelenléttel figyelheted, milyen élmény most találkozni a zenével. 

Az önhangfürdetéshez lépésről-lépésre kaphatsz instrukciókat egy korábbi cikkemben