Az elmúlt órákban számos barátom hívta fel a figyelmemet a hírre: Németh Sándor, a Hit gyülekezetének vezetője a legutóbbi szombati istentiszteleten arról beszélt, hogy a jóga démonidéző mozgásforma, egy "okkult tevékenység, aminek célja, hogy elválasszon (...) a hittől".
Az ismerősi körömben ez a hír főleg nevetést, értetlenséget, vagy épp felháborodást váltott ki. Bennem nem. Nem döbbentem meg, hiszen évek óta figyeltem a kereszténység és a jógázás ellentétéről szóló véleményeket (pl. ezt, 3 évvel ezelőtt). Felháborodást és értetlenséget sem éreztem, mert ahogy az idők során próbáltam megérteni és felgöngyölíteni ezt az ügyet, hát, én is találtam benne alig feloldható ellentmondásokat.
Amit viszont éreztem, az a vágy volt. A vágy, hogy fogadjuk el, hogy vannak, akik szerint a jóga összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, és vannak, akik szerint összeegyeztethető. És hogy kezdjük el megérteni egymást, és együtt gondolkodni.
Most több gondolatot is megosztok veled, amikkel mélyebben ráláthatsz a jóga és kereszténység közti kapcsolat mélyén húzódó izgalmas kérdésekre, és elgondolkozhatsz arról, hogy mi a célja a jógának, vagy hogy mit lehet kihozni különféle hitvilágok kölcsönhatásából.
A keresztény katekizmus ördögökről és nem-hétköznapi élményekről
Idén májusban vetettem fel először nyilvánosan a kérdést, hogy keresztény oldalról végül is mi az érv az ellen a felvetés ellen, hogy a jóga a sátánnal (vagy démonokkal) való cimborálás lenne. Férjem, Czinege Ádám, a keresztény katekizmus szempontját alapul véve válaszolt, és nagyon megfogott, amit írt:
"A probléma szerintem ott lesz amúgy, hogy ugye Isten minden látható és láthatatlan teremtője; a láthatatlan teremtmények között vannak a neki engedelmes (angyalok) és a lázadó (ördögök) lények. a keresztények szerint Isten tökéletesen és véglegesen feltárta magát a názáreti Jézusban és tanításában, azaz minden eltérő ill. korábbi hitrendszer és világnézet érvénytelenné válik Krisztus után, ideértve különösen a megkeresztelkedettek számára (hiszen ők részesültek Krisztus világosságában satöbbi).
Ha tehát vki nemkeresztény gyökerű gyakorlatokon keresztül nem hétköznapi élményt él meg, akkor - a fenti premisszákból adódóan - valóban logikus az aggodalom, hogy az bizony az ördögtől származik.
Ott nyílik egy kis közeledési rés talán, hogy egy csomó élmény, amit átélünk, és amelyeknek akár transzcendens vagy spirituális jelentést tulajdonítunk, valójában lehetnek nagyon biológiai eredetű testi élmények (mentális leképeződései). a testünket elvben Isten teremtette a keresztények szerint, és bár gyarlónak tartják, attól még a test működése a nem hétköznapi élmények esetében is simán lehet biológiai, testi, tehát végső soron isteni törvény szerint való dolog - ahogy pl. az epilepszia tónusos-klónusos rohamát is sikerült az ördögtől való megszállottság meséje alól átterelni egy nagyonis biológiai történet alá. ezen el lehetne indulni.
A hindu eredetet és a hozzátartozó világképet viszont baromi nehéz kimagyarázni."
Ezek alapján úgy tűnik, amennyiben a jóga nem-hétköznapi tapasztalásokhoz vezet, ráadásul összefonódik a hindu hitvilággal, úgy a keresztény katekizmusból levezethető, hogy vélhetően az ördögtől való.
Függetleníthető-e a jóga a hindu eredettől?
A jóga az ókori Indiából származik, bár pontos eredete homályba vész, különösen, mivel az akkori indiaiak nem tulajdonítottak akkora jelentőséget a történetírásnak, mint pl. az ókori görög vagy zsidó nép. A jóga az ősi hindu szent iratokkal, a Védákkal összhangban álló hat ortodox filozófiai rendszer egyike (szemben a szintén hindu eredetű, de a Védák hagyományával szakító, ezért nem-ortodoxnak nevezett buddhizmussal). Az egyik legkorábbi írásos alapműve, a Patandzsálinak tulajdonított szútrák szerint is a jóga egy gyakorlatias rendszer, ami erkölcsi előírásokon túl test- és légzés-, és összpontosító gyakorlatokon keresztül vezet a megvilágosodás felé.
Legalábbis jógaoktatóként ilyesmiket mondunk a jóga eredetéről. Valójában a kép ennél jóval bonyolultabb. Jógagyakorlatokat használnak nemcsak hindu, hanem buddhista, dzsainista, sőt, muzulmán iskolák is. Ráadásul érdemes elkülöníteni az ókori írásokból rekonstruálható ősi jógát, a középkori jógától (amit középkori forrásokból ismerünk, melyek közül volt, ami kifejezetten tagadta a testgyakorlás hasznát), a modern jógától, mivel utóbbi nemcsak az "eredeti" indiai mozgáskultúrából, hanem a modern nyugati sportból is (gimnasztika, birkózás) kölcsönözte gyakorlatait.
A modern jógára szeretek úgy tekinteni, mint ami kelet és nyugat közös gyermeke. Talán azért is, mert egy olyan integratív jógairányzatnak vagyok a képviselője és alapítója, ami a pszichológia és a gyógytorna eszközeire is erősen támaszkodik. De végül is akkor, mit nevezünk jógának?
A jóga az, amit jógának hívnak
Elhanyagolhatóan kevés sarkítást tettem bele ebbe az alcímbe. Azt hiszem, hogy könnyűszerrel tudnék olyan "jóga" órát tartani, ahol a gyakorlatok 100%-a modern nyugati találmány, aminek nincs se indiai, se a 20. századnál korábbi leírása, úgy, hogy senkinek se tűnne fel. Ha azt szeretném, hogy egy átlag résztvevő "jógának" nevezze az órámat, akkor tennék bele testgyakorlást, talán légzést és relaxációt, akár egy kis meditációt, és biztos gyakran hívnám fel a figyelmet a testre és a légzésre és a lazításra a mozgás közben is. És valószínűleg barátságosabb és átszellemültebb, vagy legalábbis lelkesebb lennék, mint egy átlag sportoktató. Ha nyitottabb emberek gyűlnének össze, akkor talán még beszélgetni is próbálnék a végén, kezdeményezném, hogy meséljenek az élményeikről. De ennyi. Szerintem a mai jógasztereotípiák kielégítéséhez ennyire van szükség: mozogjunk (inkább lassan, mint gyorsan), de közben figyeljünk a testre, és legyünk egy kicsit barátságosak (megértőek, elfogadóak) magunkkal meg egymással. De komolyan. Te nem ugyanezeket várnád, ha elmennél egy jógaórára?
Ehhez képest, sok jógatoktató (ön)definíciójához hozzátartozik a spirituális fejlődés, az önmeghaladás elősegítése, vagy akár a konkrét jógafilozófiai tanítás (pl. a karmáról, megvilágosodásról, vagy az ember "energetikai rendszeréről"). Ezt nem csinálják feltétlenül ők se minden órán, "mert van, aki még nincs kész rá", de a hosszú távú és végső céljuk az erre való felkészítés. Ehhez képest a lelki, szellemi fejlesztést mellőző jógaórát lekezelően tornának hívják. De a jóga nem egy levédett szó, jogilag bárki hívhatja jógának bármilyen foglalkozását, és bárki hívhatja magát jógaoktatónak. Úgyhogy, hiába tátong rés a közhiedelem és több jógaoktató jógadefiníciója közt (főleg a filozófiai tanítás, szellemi fejlődés terén), szerintem a szakmai arroganciát félretéve a közgondolkodás figyelmet érdemel, és hasznos jógaként vizsgálni azt, amit annak hívnak.
Innen nézve, ha a jógáról lehántjuk a szellemi törekvését és a megvilágosodást, és marad egy barátságosan és figyelmesen végzett mozgás (márpedig a köznyelv szerintem ezt már jógának hívja), akkor lehántottuk a "csodát", sőt, a nem-hétköznapi élményeket is, amikbe a keresztény katekizmus beleakad Ádám fenti gondolatmenete szerint. Szóval, hurrá, ha valaki keresztényként szeretne jógázni, úgy, hogy ezzel tuti nem esik bűnbe, akkor csak olyan jógaórát kell választania, ahol nem nyomatják a megvilágosodást... vagy mégsem?
A jógagyakorlatokban rejlő hindu mitológia
Bár az előbb egy gondolatkísérletben csináltam egy ál-"jógaórát", ami mellőzi a régmúltban született indiai gyakorlatokat, valójában számos népszerű jógagyakorlat egy-egy hindu mitikus alakhoz, akár indiai istenhez kapcsolható. Évek óta gyűjtöm ezeket a mítoszokat, és ha valaki ki akarná kerülni őket, akkor olyan gyakorlatokat kéne mellőznie, mint a Napüdvözlet, a harcos póz, a halállás, vagy a gerinccsavarás. Nem beszélve a francia spárgáról, az oldalsó plankről, vagy a csónakállásról. Ezekhez mind kapcsolható egy vagy több történet, ami Szúrjáról, a hindu napistenről, Hanumánról, a majomistenről, Siváról, mint a jóga atyjáról, az ő hajtincséből született rettenetes harcosról, Visnu isten egyik vagy másik avatárjáról, vagy egy legendás hindu bölcsről szól.
A ma népszerű mantrák (meditációs céllal ismételt szanszkrit szövegek) nagy része szintén hindu isteneket szólít meg vagy említ, némelyet a legkönnyebb istenekhez szóló imaként értelmezni. Azt pedig még óvatosabban teszem hozzá, hogy számos történet szerint a jóga valamelyik hindu istentől (legtöbbször Sivától, vagy Visnu egyik avatárjától, Krisnától) származik. Nem azt mondom, hogy ez a mai átlagos jógagyakorlás fő fókusza, nekem is évek óta kell keresgélnem és gyűjtenem, hogy rábukkanjak ezekre a történetekre.
A táncospóz a jóga hagyománya szerint Siva istent, a jóga atyját mutatja, amint épp pusztító táncát járja.
A pusztítás segít megszabadulni attól, ami felesleges, ami gátol, teret ad az újnak, és ezzel segíti a világ rendjének a fenntartását.
De szerintem az a fair-play, ha elismerjük, hogy ez van: a jóga ma népszerű gyakorlatai hemzsegnek a hindu hitvilág alakjaitól. Hogy ez baj-e? Azt ki-ki dönthesse el maga.
Kereszténység és/vagy jóga
- Ha valakit keresztényként zavarna, hogy egy-egy általa kivitelezett mozdulatnak a jógikus-indiai kultúrkörben az ottani istenekkel kapcsolatos jelentésrétege is van, akkor joga legyen tudni erről, és dönthessen úgy, hogy nem gyakorolja őket. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy egy mozdulat önmagában elég-e ahhoz, hogy "megidézze" a más kultúrákban odakapcsolódó szellemi lényeket, vagy a mozdulat kivitelezése mellett szükség van a szándékos meghívására is ezeknek a lényeknek? Előbbi esettel az a probléma, hogy néha tudatlanul is felvehetünk olyan pózokat, amiknek más kultúrákban van vallási jelentése. Erre nem tudok megoldást. Utóbbi viszont kinyitja azt a kiskaput, hogy mindenki jógázhat, csak ne kapcsolódjon szándékosan a gyakorlathoz egyébként kapcsolható hindu alakokkal, ha nem akar. A nem-akarásra keresztény tételeket követve okot adhat az ördög által való megkísértéstől és a bálványimádástól való félelem.
- Ugyanakkor tudom, hogy számos keresztény jógagyakorló létezik. Nem mindenki számára összeegyeztethetetlen a két világ. Ahogy megértettem eddig őket, ez egyfajta szinkretista nézőpontból lehetséges, ahol a világ vallásai egy közös végpont felé mutatnak különféle utakat, a különféle istenképek mögött pedig egy közös alak rejlik. A különbségek helyett a hasonlóságokra helyezik a hangsúlyt, és arról számolnak be, a jógával szerzett tapasztalataik megerősítik őket a keresztény hitükben és annak gyakorlásában is.
- Végül, a nem-keresztény jógagyakorlókról is szólnék pár szót, ahová én is tartozom. Számomra a jóga által megismert tapasztalatok, tudatállapotok, (ön)szeretet segítettek a leginkább megérteni a vallásokat. Megérteni, és átélni belőlük valamit, ami nekem fontos: békét, felülemelkedést, összekapcsolódást. A saját gyakorlásomban és a jógairányzatunkban is a hangsúly a saját élményemen van, azt figyelem, hogy egy-egy gyakorlat mit hoz a számomra testi és lelki szinten. Az a tapasztalatom, hogy a mesékkel, indiai mítoszokkal való foglalkozás, a bennük szereplő hősök, bölcsek, vagy akár istenek tulajdonságaival való kapcsolódás bámulatos mélységet ad a jógázásnak, izgalmasabbá és magával ragadóbbá teszi, és elmélyíti az önismereti hozadékát is. De a mítoszok képei és jelenetei "színnel" és energiával támogatják a fizikai kitartást is. Könnyebb összpontosítani is, ha a fantáziám rámozdul egy-egy történetre, és a "tudatalatti" részeimet is ráállítja a gyakorlatra.
Kinek van igaza?
A saját életemben a jógagyakorlás nem vallásos tevékenység. A szó klasszikus értelmében nem hiszek a hindu istenek létezésében. De újra és újra megvizsgálom, milyen úgy tenni, "mintha" léteznének, mit ad az, ha "játékból" elképzelem, hogy vannak. (Sokat). És így vagyok általában a hittel és igazsággal is. Most az van, hogy letettem arról, hogy univerzálisan igaz állításokat találjak. Az igazságok esetében inkább az emberre vagyok kíváncsi, aki kinyilatkoztatja, és az élettörténetére, ami miatt számára jó stratégiának tűnik hinni abban az igazságban. Ha szembejön egy igazság, az élményemre figyelek. Mit érzek a testemben, ahogy találkozom ezzel a mondattal? Mi a vonzó benne, mit ad nekem az, ha elhiszem? Mire van szükségem ettől az igazságtól? Elkezdtem az igazságokat megoldási lehetőségeknek látni, amiktől valamit kapunk (és valamit cserébe odaadunk). Ez a nézőpont mostanában sok békét és megértést ad nekem.
Innen nézve, érteni vélem azokat például, akiknek a jóga nem elég tudományos, és azokat is, akiknek nem kell a racionális bizonyíték. És érteni tudom azokat is, akiknek az igazsága nem engedi meg, hogy keresztényként jógázzanak.
Mindezek után, amit eddig végiggondoltunk, behozom azt, hogy a legtöbb jógaoktató vallásfüggetlennek tartja a jógát. Habár a mai átlagos jógaóra tartalmaz kevesebb vagy több hindu elemet (köszönés, az oktató ruhájának a színszimbolikája, egyes jógagyakorlatok neve, mantrák), de elvileg elképzelhető olyan jógagyakorlás, ami tudatosan "tiszta lappal indít": a jógának arra a központi hatására össpontosít, hogy a test és elme szabályozását fejlessze, a saját magunknak és másoknak adott kíváncsiságot és barátságosságot táplálja, és mentes a vallási tartalmaktól. Vagy olyan jóga, ami bármelyik vallásból képes beemelni olyan elemeket, amik segítik a gyakorlást. Ezzel egybecseng az a ritkábban hangoztatott vélemény is, ami szerint a jóga sokkal régebben alakult ki, mint a hindu vallás, a sámáni hagyományokig nyúlik vissza, csak épp Indiában maradt fenn, és ezért a hinduizmushoz szokás kötni.
Zárásképp, megfigyeltem az érzéseimet az egész ügy kapcsán. Észreveszek egy félelmet magamban. Félek a lehetőségtől, hogy a világ vagy az itthoni közvélemény abba az irányba menjen, ahol vallási-ideológiai célponttá válhat az, aki jógázik. Szeretném, ha kíváncsi maradhatnék minden gondolatra, mindenki igazságára. De a kíváncsiságom nem határtalan. És valamennyire szükségem van hozzá a másik fél kíváncsiságára is. Talán azért is írtam meg ezt a cikket, hogy hangot adjak a véleményemnek, a kíváncsiság és tolerancia fontosságának. Hogy kíváncsi lehess rám, és kíváncsi lehessek rád.
Minden ide kapcsolódó témában kíváncsi vagyok mindenféle véleményre és tapasztalatra. Oszd meg, amit gondolsz, és gazdagíts!
dr. Tihanyi Benedek T.
Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner
Facebook lapom: facebook.com/drtihanyibenedekt/
Blogom: bit.ly/baratkozzatesteddel
Vlogom: bit.ly/VLOGtihanyibenedek
Tudományos munkáim: researchgate.net/profile/Benedek_Tihanyi2/
Drótposta: drtihanyibenedek@gmail.com
Források:
- Störig: A filozófia világtörténete
- Patandzsáli jóga szútrái
- yogajournal.com
- en.wikipedia.org/wiki/Modern_yoga
- tribalhacker.com/the-shamanic-roots-of-yoga/
Képek: https://tyronetribulations.com/, http://vividlife.me/, tumblr.com, dollsofindia.com/
