Az érzelmi feszültségre adott testi-biológiai válaszról alkotott tudományos kép az alapjaiban rengett meg: egy nemrég közölt amerikai kutatás szerint az adrenalin helyett a csontok által termelt oszteokalcin a fő stresszhormon! 

Amikor ránk vetül a félelem árnyéka, okozza azt akár egy vérszomjas ragadozó felbukkanása vagy egy munkahelyi prezentáció (amit sajnos éppen te tartasz), amikor befeszkózunk vagy dühbe jövünk, a testünk és elménk rendszere azonnal szervezkedni kezd, hogy felkészüljön a stresszre. A szívverés felgyorsul, a pupillák kitágulnak, a légzés szaporább is lesz; kimelegszünk, leizzadunk, izmaink akár feszülni vagy remegni kezdenek.

Ezek az automatikus reakciók az úgynevezett üss-vagy-fuss válasz részét képezik, ami egy összetett viselkedéses-idegi-hormonális (igazi jó kis test-lélek összjátékból adódó) minta, ami ősidőktől kezdve csiszol az evolúció.

A tudósok hosszú évtizedeken keresztül úgy gondolták, hogy az azonnali stresszválasz legfontosabb hormonja a közismert adrenalin, amit a mellékvesék (a vesék tetején ülő sapka alakú hormontermelő mirigyek) termelnek. Most viszont egy új hormon lépett be a képbe, és forgatta fel gyökerestül a tudományos gondolkodást: a csontsejtek által termelt oszteokalcin!

Gérard Karsenty, a Columbia University genetikus kutatóorvos professzora több mint 20 éve adta fejét az oszteokalcin kutatására. A kezdeti feltevése az volt, hogy az oszteokalcin döntő szerepet játszik a csontosodás folyamatában. Ezt tesztelendő, olyan génmódosított egereket hozott létre a laborjában, akik nem tudtak oszteokalcint előállítani… az eredmény azonban pont ellentétes volt a várttal: az egerek csontosodása nem mutatott zavart.

Viszont, ahogy a tudományban lenni szokott, a kudarcos kísérletnek lett egy nem-várt fejleménye: az oszteokalcin-hiányos egerek ugyanis olyan erős hízásnak indultak, mintha egész nap tömték volna őket. Innen nőtte ki magát az a gyanú, hogy az oszteokalcin valójában egy hormon, amit a csontok termelnek majd eregetnek a véráramba, hogy így az egész testben szabályozzák az anyagcsere folyamatokat.

Így indult útjára az a hosszú és számos kutatót megmozgató kísérletsorozat, ami kimutatta, hogy az oszteokalcin hormonként nemcsak a zsírsejtek, hanem a hasnyálmirigy és inzulin működését is befolyásolja, hat a termékenységre és fokozza az izmok teherbírását, sőt, az agy fejlődésére is hat, valamint erősíti a memóriát és csökkenti a szorongást.

Végül, Gérardék idén szeptember közepén tették közzé azt a nagy port felkavaró cikküket, amiben az oszteokalcint a fő stresszhormonként aposztrofálják. A cikkben bemutatott kísérletsorozat főbb eredményei: 

• Egy stresszes esemény egerekben és emberekben is megnöveli az oszteokalcin vérszintjét. A stressz hatására (embereknél ez egy 10 perces beszédet jelentett, ahogy a fotón is látod, egereknél 45 perc lekötözést) az oszteokalcin mennyisége a másfélszeresére nőtt! Viszont, a már említett oszteokalcin-hiányossá tett génmódosított egerek ugyanebben a helyzetben sokkal enyhébb üss-vagy-fuss választ mutattak: kevésbé emelkedett a szívverésük, a vércukruk és a hőmérsékletük.
  
  
• Megnézték azt is, hogy hogyan kapcsolja be a készenléti állapotot ez a csonthormon. Kézenfekvő lett volna, hogy az oszteokalcin a szimpatikus idegrendszert aktiválja, ami (az adrenalin mellett) a másik közismert főszervezője volt az üss-vagy-fuss válasznak. A kísérleti eredmények szerint viszont az oszteokalcin semmilyen szinten nem befolyásolja a szimpatikus idegrendszert, hanem annak „ellenlábasát” a testet a pihenj-és-eméssz! lanyha-regeneráló állapotába vivő paraszimpatikus idegrendszert kapcsolta ki.
  
  
• A stresszválasz alatt az oszteokalcin hullámhegyet vélhetően az agy vezérli, a csontokat is behálózó idegeken keresztül. És valóban, az agy egyik félelemért felelős központja, az amygdala (mandulamag) aktiválása az oszteokalcin szintjet a duplájára emelte.
  
  
• Az oszteokalcin gyorsan, 2-3 perccel a stresszhatás után emelkedésnek indult, és beinjekciózva is bekapcsolta az üss-vagy-fuss választ. Az eredmények azt a régi rejtélyt is megoldják, hogy hogyan voltak képesek adrenalin-hiányos állatok és betegek tökéletes üss-vagy-fuss választ produkálni… Most már sejtjük, hogy az agy-csont-oszteokalcin tengelyen keresztül!

Florent Elefteriou, Gérard kutatócsoportjának egy korábbi munkatársa úgy nyilatkozott, hogy az adatok ilyen összecsengése igazán figyelemreméltó, bár a tudósok körét szélsőségesen megosztotta. Van, aki teljes csodálattal fogadta a cikket, és van, aki egy szót sem hisz el az egészből. És valóban, néhány csontkutató Gérárdékkal ellentétes részeredményeket talált… úgyhogy a jövő kutatóinak lesz a feladata, hogy tisztázzák a kérdést: végülis mi történik bennünk, amikor bestresszelünk?

Egy valami biztos, tette hozzá Gérard, az elmúlt száz év folyamán robbanásszerűen nőttek meg azok a felfedezések, amik a szervek közti szoros kommunikációt igazolják. Míg korábban azt hittük, az agy irányít mindent, most már sokkal inkább úgy látjuk a testet, mint egy nagyon nagy családot, ahol a rengeteg rokon bonyolult és oda-vissza működő kölcsönhatásban éli izgalmas életét.

Az agy és az idegek, a hormont termelő mirigyek, a tápcsatorna a bélflórával, az immunrendszer és a nyirokkeringés, az izmok, a csontok, a kötőszövetek, a zsírszövet, a szív az erek és a vér, a légutak a tüdővel, a vese és a húgyutak, a nemi szervek, a bőr…

dr. Tihanyi Benedek
Élményjógaoktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudat tréner
hírlevél, facebook page, vlog, e-mail
baratkozzatesteddel.blog.hu

Az átdolgozott fordítás forrásai: Scientific Americanm Columbia University
Fényképek forrása: Contemplative studies, miportal.hr, anticancer.com, theawkwardyeti.com