A mindfulness tréning jótékony lelki hatását már sok tudós igazolta, ám a testi egészségre gyakorolt hatásáról vegyesek voltak a vélemények.

Egy tudományos-ismeretterjesztő blogon közölt cikk szerint ma már kimondhatjuk, hogy a mindfulness elsajátítása:

☯ megelőzi a szív-érrendszeri betegségeket, és ha kialakultak, akkor csökkenti a panaszokat

☯ lassítani tudja az öregedéssel együtt járó mentális hanyatlást, még Alzheimer-kór esetében is

☯ sőt, általában véve képes a sejtöregedést lassítani

☯ erősíti az immunrendszert (amiről tudjuk, hogy részt vesz nemcsak a kórokozók, hanem a daganatos sejtek elpusztításában is)

☯ és végül, de nem utolsósorban, javítja a fájdalommal való megküzdést is. 

VAJON HOGYAN HAT a MINDFULNESS a TESTRE? 
Hangsúlyozzák még a mindfulness testi hatásai után, hogy a lelki-érzelmi hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, azt feltételezik, hogy az itt közölt testi hatóerő mögött az érzelmi készségek (pl. a stresszkezelés) fejlődése állnak.

Hozzáfűzném, hogy a mindfulness nemcsak az érzelmi önszabályozást tanítja, hanem általában véve az önszabályozást, beleértve a gondolat-, a figyelem-, és a testi szabályozást is. Lehet, hogy ezek hatása ugyanolyan fontos, vagy akár fontosabb is. Arra is érdemes emlékezni, hogy nem a mindfulness az egyetlen elérhető módszer, ami a befele figyelést és önszabályozást fejleszti, noha kétségkívül a legdivatosabb, és talán a legkikutatottabb is. Illetve, a mindfulness, és bármilyen más énerőt növelő, támogató módszer azon a ritkán emlegetett módon is segítheti a gyógyulást, hogy a betegeknek több energiájuk marad pontosan betartani az orvosi előírásokat (pl. életmód, gyógyszerszedés, kontrollra járás), ill. segítheti az asszertívebb kommunkációt az egészségügyi dolgozókkal és a hozzátartozókkal. 

 ÉS EZ MENNYIRE BIZTOS?

A cikkben rendesen megtalálható minden tudományos vizsgálat, amire hivatkoznak. Ennek nagyrésze meta-analízis: vagyis nem pusztán annyi történt, hogy egy-egy tudományos cikket kimazsoláztak, ami igazolja a mindfulnesst, miközben figyelmen kívül hagyták a mindfulness hatástalanságát vagy káros hatását kimutató eredményeket. Ehelyett a témában elérhető összes értékelhető kutatás eredményét összegezték. 

Több említett cikknél hangsúlyozzák, hogy az eredmények még mindig kezdetlegesek (hiszen még túl kevés kutatás született a messzemenő következtetések levonásáig), valamint, hogy a mindfulness-t csak mint kiegészítő terápiát javasolják, a megszokott orvosi gyógymódok mellé. Ezt fontos újra és újra elmondani, mert egy rangos tudományos szaklapban nemrég megjelent cikk egyik fő kritikája a mindfulness-szel szemben, hogy a mindfulness nevében bizonyos gyógyítók az orvosi kezelés versenyképes alternatívájaként ajánlják a szolgáltatásaikat, és így bizonyos (pl. daganatos) betegek nem kapják meg a mai tudásunk szerint hatékony gyógymódokat, vagy csak késve.

a VIZSGÁLAT ÉS a VALÓSÁG VISZONYA

Én azt tenném még hozzá, hogy az efféle kutatásokban legtöbbször a mindfulness tréningen áteső betegek javulását egy, a vizsgálat kezdetekor hozzájuk hasonló állapotban lévő kontroll csoportban megfigyelt javuláshoz viszonyítják. Ezt a kontrollcsoportot gyakran a mindfulness-re bejelentkező, de a vizsgálat végeztéig egy várólistán váró betegek alkotják - vagyis olyan emberek, akik vélhetően nyitottak a meditációra, és az önszabályozás fejlesztésére.

Tehát lehet, hogy a kontrollcsoport a könnyebben gyógyuló betegekből áll, így a mindfulness hatása nem lesz annyira kiugró, minta a belső munkától teljesen elzárkózó emberek javulásához viszonyítanák. Bár az is lehet, hogy a kontrollcsoport csalódottsága, hogy nem kerültek be az első mindfulness turnusba, és várniuk kell több hónapot, ráadásul addig a vizsgálati szerződés miatt nem kezdhetnek bele semmilyen a mindfulness-hez hasonló foglalkozásba, lerontja az állapotukat, így hozzájuk képest a mindfulness hatékonyabbnak tűnik majd...

Azt is fontos látni, hogy a vizsgálatok nagy részénél a betegek önkéntes alapon jelentkeztek, vagyis már eleve motiváltak voltak valami plusz időbefektetésre a gyógyulásuk érdekében. Ezért a mindfulness eredményeket nem illene általánosítani olyan betegekre, akik elzárkóznak attól, hogy változtassanak valamit a szokásaikon vagy magukon, és új dolgokat tanuljanak meg az egészségükért.

Hogy az elzárkózás mögötti "öngyógyító" képességeket megmozgassuk, és aktívan bevonjuk a betegeket a saját gyógyulásuk folyamatába, valószínűleg a mindfulness-nél személyreszabottabb, személyközpontúbb, a segítő kapcsolatból többet merítkező, már-már terápiás folyamatra van szükség az esetek nagy részében...

 dr. Tihanyi Benedek
testtudat tréner, jógaoktató, kutatóorvos
hírlevél, facebook page, e-mail,
baratkozzatesteddel.blog.hu