Bűntudat. 
Sok bűntudat övezi az ökológia, fenntarthatóság, környezettudatosság témáit. Miközben lehet, hogy fel tudsz sorolni több ökotudatos szokást is, amit életvitelszerűen megteszel, mégis a rengeteg ajánlás, előírás, további tipp között úgy érezheted: hatalmas károkat okozol a Földnek.
A bűntudat az ökotudatos életet fárasztóvá teszi, demotivál, és valószínűsíti, hogy gyakrabban hátat fordíts az egésznek. 
Ignorálás.
De az is lehet, hogy egyáltalán nem foglalkoztatnak ezek a témák. Úgy gondolod, az ökológiai katasztrófák jóslatai tévesek, vagy hogy úgy se tehetsz semmit ellene. Vagy hallod a környezeti károkról szóló híreket, és fel is tüzelnek, de aztán nem teszel semmit. 

A bűntudat és ignorálás gyakori viszonyulási módok az ökológiai lábnyomodhoz. Ahhoz a hatáshoz, amit kifejtesz a környezetedre pusztán az életviteleden keresztül. Az elfogyasztott táplálék, a teérted kibocsájtott szén-dioxid, az érted kivágott fák és más alapanyagok, az otthonod és közlekedési útjaid által elfoglalt földterület példák arra, ahogy a Föld megérzi, hogy a hátán hord. A bűntudat és ignorálás pedig eltávolíthatnak ettől, arra vihetnek téged, hogy megfeledkezz a lábnyomodról. 

Kapcsolódj az ökológiai lábnyomodhoz! Lehet, hogy képtelenségnek hangzik, de a játék kedvéért képzeld el, hogy tényleg a testrészed. Te vagy a madár, aki szabadon száll, mert mégse dobtak elé műanyag kupakot. Te vagy a fa, aki terebélyesedik, mert nem tettek le rá illegálisan építési törmeléket. Te vagy a sok vizi élőlény, akik mégse pusztultak el a műanyag zacskók bomlástermékeitől. Te vagy a kínai munkás is, akinek mégse kellett mérgező gázokat szívnia, hogy éhbérért előállítsa a ruhádat. Te vagy a rágcsáló és rovar, és a "gyom", akire mégse szórtak ki írtószereket, mert a veteményes biokert lett pár éve. Minden apró ökotudatos gesztus hasonló történeteket szül. De ne vedd alapnak a saját gesztusaidat! 

Amikor erőfeszítést teszel a környezetedért, állj meg egy pillanatra, és add át magad ennek az örömnek, élvezd ki a fantáziádban, és veregesd vállon magad. Meditálj egy pillanatra ezen a kapcsolaton, ami az anyag és energia körforgásán keresztül összefűz minden élőlénnyel. Figyeld meg a testedben a kapcsolódásnak, figyelmességnek az érzeteit! Az önjutalmazás után legközelebb is motiváltabb leszel hasonló gesztusokra.

A gesztust nemcsak ezekért az elképzelt és ismeretlen állatoknak, embereknek, és növényeknek teszed. Hanem a következő generációknak is: a nem-fenntartható életmóddal a nekik járó, az ő életükhöz szükséges életteret, erőforrásokat éljük fel, mintha előre kölcsönt vennénk fel tőlük, és az öregkorunktól. Minden pici ökotudatos lépéssel csökkented azt, amit elvettél előlük. 

Ellentétes történeteket is mondhatnék, amikor viszont a viselkedésed veszteséget, kárt, fájdalmat, vagy halált jelentettek más élőlényeknek. Dolgozd fel a bűntudatot. Állj meg egy pillanatra, és ahogy a vadászat végén tiszteletet adunk az elejtett állatoknak, ugyanígy gondolhatsz köszönettel azokra az élőlényekre, akik áldozatokat hoztak érted. Emlékezhetsz rájuk evés előtt, vagy amikor kiveszed a slusszkulcsot, amikor este leveted az aznapi ruhád, vagy amikor a bútoraidat takarítod. Elszámolhatsz azzal, hogy azt a döntést hoztad, hogy így elégíted ki a saját szükségleteid, ezen az áron is. Megintcsak, a bűntudat átdolgozásával több lelki erőd maradhat, hogy többször hozz olyan döntést, ami kevesebb szenvedést jelentett 

Kapcsolódj az ökológiai lábnyomodhoz! Élvezd ki az örömöt, amikor visszafogod, és nézz szembe őszintén azzal, amikor növeled. A kultúránk arra tanít, hogy a többi lénytől elválasztva uralkodunk felettük, és minden jár nekünk, amit csak szeretnénk. Vedd le a kulturális napszemüveget, és merj tudatosan kapcsolódni mindahhoz, amivel már egyébként is kapcsolatban állsz. 
Az ökológiai lábnyomod a testrészed, ami emlékeztet erre a kapcsolatra.