Gyuri tavaly március óta nehezebben összpontosít, és nincs energiája, pedig most lenne ideje megvalósítani sok régi tervét.
Hanna nem érez semmit a járvánnyal kapcsolatban, csak apátiát. Néha azt gondolja, kéne lennie benne valami érzelemnek, és nem érti, miért nincs mégse.
Imre az elmúlt egy évben többször pánikrohamot kapott, pedig azt gondolta magáról, hogy egészen rendben van.

A járványügyi helyzetre és intézkedésekre a legkülönfélébb reakciókat adhattuk. A Barátkozz a Helyzettel! sorozat segítségével jobban megértheted a különféle testi-lelki válaszokat: ismerőseidben, vagy magadban is. A megértésen keresztül pedig, a távolság és bezártság felől, közeledhetünk az elfogadás és barátságosság felé.

Sóbálvánnyá vált a félelemtől

A Fuss!, Fegyverbe! és Fürkéssz! stresszválaszokat vélhetően mindannyian átéltük már.  Ezzel szemben a Feküdj! stresszválasz extrém vészhelyzetben aktiválódik tipikusan, így saját tapasztalatod nem biztos, hogy van róla. Ha valakiben ez a reakció bekapcsol, akkor az illető meg se tud moccanni, mintha földbe gyökerezne a lába, vagy megbénulna. Lehet, hogy a légzése is drasztikusan lelassul, vagy akár egy hangot se tud kiadni. (Érzelmileg) sokkba kerül, földre rogyhat, vagy el is ájulhat. A reakció részeként vizelet vagy széklet is ürülhet. A Fürkéssz! válasszal ellentétben, amire szintén a mozdulatlanság jellemző, itt az érzékszervek befele fordulnak, a külvilág ingerei eltávolodnak.

Könnyen hihetnéd, hogy a képen csupa állati tetemet látsz. Valójában mindannyian nagyon is élnek:
éppen a Feküdj! stresszválaszt gyakorolják, tökéletes alakítással

Egyes kutatók szerint ez a Feküdj! stresszválasz szintén evolúciósan adaptív, egészen hal őseinktől kezdve életmentő lehetett. Hogyan? Ha egy ragadozó rátámad a prédára, a préda utolsó esélye az, ha halottnak tetteti magát. A ragadozó étvágyát ez jelentősen csökkentheti, ha sikeres a félrevezetés, akkor hozzá se nyúl a prédához. Ha mégis ráfanyalodik a ragadozó tetemnek vélt testre, még mindig érdemes folytatni a színjátékot, hisz marad rá esély, hogy a táplálkozás közben valami váratlan történik (például felbukkan egy erősebb állat), és lehetőség nyílik az elmenekülésre. Ezért is lehet, hogy a Feküdj! stresszválasz részeként a szervezetben gyakran felszökik az endorfin (belső fájdalomcsillapító anyag) szintje: az esetleges fájdalmak ellenére is fenntartható a mozdulatlan tetszhalottság.

Rettenetes élmények és eltávolításuk

Emberek esetében főleg traumatizáló események, mint például baleset, katasztrófa, abúzus (fizikai, szexuális, verbális) átélői (vagy szem- vagy fültanúi) számolnak be ehhez hasonló élményekről. Az ő beszámolóikból az derül ki, hogy a történtek utólagos feldolgozása és a reakció teljes kioltása nehéz folyamat is lehet, akár terápiás segítségre is szükség lehet hozzá. A terapeuták és a téma kutatói pedig azt a jelenséget figyelték meg traumatizált embereken, hogy az élmény vagy teljesen kiszorul az élményből, „elfelejtődik”, vagy maga az esemény ténye megmarad ugyan a tudatos emlékezetben, de elveszti érzelmi színezetét. Ezt a folyamatot a disszociáció szakkifejezéssel címkézték fel,

A disszociáció, és vele az én eltávolítása a traumatizáló élménytől, az ősi Feküdj! stresszválasz adaptív megnyilvánulása lehet – az esemény közben. De míg az állatok egy-egy életveszélyes helyzet után kimozogják, kiremegik magukból a tetszhalottság reakcióját, és mennek tovább dolgukra, addig az embereknél előfordulhat, hogy az emlék tartósan disszociálva marad. Ilyenkor egy kerülendő „forró kását” képez a lélekben, ami emésztetlen idegen testként zavart okozhat az érzelmi életben – amíg fel nem dolgozzák, amíg nem integrálják az élettörténetbe és a személyiségbe. (Hogy miért kitettebb az ember a disszociáció tartós fennmaradásának, erről is hallhatsz a Barátkozz a Helyzettel! sorozat következő részeiben.)

2020, az érzelmi érintődés éve

A mostani járványügyi helyzetről is szokás traumaként beszélni. Egyesek ezt cáfolják, mondván, hogy a járvány nem egy gyors pillanat alatt csapott le, ahogy egy baleset vagy katasztrófa teszi. Valójában a szakemberek ismerik a traumának olyan formáit is, amit nem egyetlen rettenetes esemény okoz, hanem (külön-külön akár apróbbnak tűnő) események láncolata. Az úgynevezett fejlődési trauma esetében például, a nevelés sajátos vonásai okozhatják egyes érzelmek ledisszociálását. Ennek egyik tipikus története, ha valaki egész gyerekkorában a haragjára büntetést vagy elutasítást kapott a szüleitől, így felnőttként nem is veszi észre magán, ha érzelmileg feszültté válik (vagy csak akkor, ha eltömődött vulkánként  robban egy nagyot). Ehhez hasonlóan, a járványügyi helyzet is, az életmódunk és lehetőségeink drasztikus és tartós változása, a vírus vagy az intézkedések keltette félelmek, mind-mind lehetnek traumatizáló hatásúak.

A Helyzet okozta lelki érintettségről nekem a legkönnyebb fokozatokban gondolkozni. A spektrum egyik végén (nevezzük a nullpontnak) az áll, akinek egyszerűen meg se kottyant ez a covid-sztori. A másik végén (nevezük 10-esnek) pedig az, aki súlyos érzelmi-lelki nehézségeket él meg az események kapcsán, vagy akár a trauma minden tünetétől szenved. Ezen a skálán, 0 és 10 közt helyezkedünk el valahol mindannyian. A skálán való önbesorolást azonban bonyolulttá teszi a disszociáció természete: adott esetben előfordulhat, hogy a tudat kevesebb érzelmi érintettséget ismer (f)el, mint ami a személyiség nem-tudatos részében zajlik. Megeshet, hogy valaki még észlel is magán szokatlan jelenségeket, de nem is gondol rá, hogy ezek gyökerezhetnek a Helyzetre adott érzelmi válaszában is. Most listába szedve láthatsz 13 efféle jelenséget, amik jelezhetik a traumát vagy általában az érzelmi érintettséget:

1. a vírussal vagy az intézkedésekkel kapcsolatos gondolatok kontrollálatlan betörése,
2. koncentrációs- és emlékezetzavar,
3. az energia- és nyugalomszint ingadozása (erős kimerültség vagy ingerlékenység),
4. (rém)álmok és más alvászavarok,
5. visszahúzódás,
6. az örömök megfakulása,
7. szexuális- vagy evészavarok,
8. szokatlan testi érzetek, panaszok vagy fájdalmak
9. testi funkciók zavara (mint emésztési zavar, izomfeszültség, látás- vagy hallászavar)
10. kényszerek felerősödése,
11. az idegenség érzése,
12. erős negatív érzelmek (félelem, szorongás, pánik),
13. vagy épp az érzések hiánya.

Hangsúlyozom, hogy ezek a jelenségek megjelenhetnek trauma nélkül is, sőt, lehet, hogy a Helyzettől függetlenül bukkantak fel éppen most. Azért osztom meg őket veled, hogyha tapasztalod őket magadon, és szeretnéd érteni az okukat, akkor a megvizsgálandó ötletek közé felvehesd a Helyzetben való érzelmi érintettséget is. És ezt nemcsak magad miatt fontos, lehetséges, hogy a környezetedben, vagy akár a családodban van valaki, felnőtt, vagy gyerek, akinek erősen megrángatta az érzelmi zsinórjait a Helyzet, de ezt a környezetének (vagy magának) nem mondja el, csak a jelek árulkodnak róla.

Szóval: trauma-e a korona? Tudunk olyanokról, akiknek igen, tudunk olyanokról, akiknek ha nem is trauma a járványügyi helyzet vagy az intézkedések, de érzelmileg megrázó - és sejtjük, hogy lehetnek olyanok, akikben erősebb érzelmi válasz keletkezett, mint amiről tudnak. Egyszerre gondolom azt, hogy mindenki maga tudja eldönteni, milyen érzelmi reakciói vannak a Helyzet kapcsán, ezzel együtt, ha valakiért aggódunk, akkor keresni kezdhetjük, van-e valamire szüksége tőlünk. (A Barátkozz a Helyzettel! sorozat hátralévő részeiben többet is kideríthetsz arról, hogyan tudsz ilyenkor a segíteni a másiknak vagy magadnak: csatlakozz hozzánk!)

Ahol árnyék, ott fény

Tehát a Feküdj! stresszválaszhoz leggyakrabban a súlyos kríziseket, a lélek sötétebb jelenségeit szokták kötni. Miközben a trauma maga egyáltalán nem jó dolog, azonban magának a reakciónak, vagy a belőle továbbfejlődő finomabb funkcióknak pozitív szerepe is lehet az élet különféle területein. Például, egyes tudósok úgy tartják, egyes őslényeknél (és néhány ma élő fajnál is) ő teszi lehetővé fajfenntartást: a segítségével párzáskor a nőstény mozdulatlanul, agresszió nélkül elviseli a hím közeledését. Mások szerint akár az embereknél is fontos lehet a Feküdj! stresszválasz abban, hogy a magzatok csillapított fájdalmakkal haladhassanak át a szülőcsatorna szorítóin, majd pedig a szülő ölelő közelsége az agresszió helyett nyugalmat váltson ki, ezzel erősítve a kötődést. A szülésükről beszámoló ismerőseim történeteiből azt hámoztam ki, hogy a szülő részéről eljöhet egy pont, amikor a fájdalmak olyan erőssé válnak, a folyamat annyira kontrollálhatatlanná válik, hogy megtörténik egy teljes feladás, eltűnik minden akarás, és ekkor a fájdalmak csillapodnak, vagy néha eufória vagy akár orgazmus váltódik ki. A halálközeli élményekről mesélők szintén, nemhogy fájdalomcsillapításról, de egyenesen eksztázisról számolnak be – ezt magam is meg tudom erősíteni egy pár évvel ezelőtti kerékpáros balesetem mentén. Ezek a pozitív csúcsélmények is talán a határhelyzetre adott Feküdj! válasz endorfinlöketével magyarázhatóak.

Erről eszembe jutnak a saját jógás tapasztalataim is, ahol mozdulatlan meditációban az „én” időleges felfüggesztésére, az akarás feladására, és valami nálam nagyobb dologra (amit nevezhetünk sokféleképpen, sors, Isten, a fizika törvényei, a kozmosz) való teljes ráhagyatkozásra törekszünk. Amikor ezt néhány pillanatra megéltem, az egészen katartikus élmény volt – lehetséges, hogy ilyenkor is a Feküdj! választ aktiváljuk, a gyakorlásunkkal annak tudatos kontroll alá vonását erősítjük.

Ahogy a Feküdj! válasz pozitív oldalát pedzegetik az utóbbi időkben, hasonlóan a trauma potenciális pozitív hozadékait is kezdik felfedezni. A kutatások szerint a trauma sikeres feldolgozása során a személyiség egy „növekedésen” megy keresztül: rugalmasabbá, védettebbé válik a stresszel szemben, könnyebben van a nehéz helyzetekben, az emberek gyakran jobban értékelik az élet örömeit, mint a trauma előtt, vagy akár mélyebb megértést nyernek életük célja és értelme terén, sorsfordító inspirációt kapnak hivatásuk ki(újra)választásához, és az is megeshet, hogy spirituális vagy transzcendens felismerésekre jutnak.

Rögtön leszögezem, hogy ezek a pozitív hozadékok nem járnak együtt kötelezően a traumával, szóval ha te esetleg átestél ilyesmin, és nem tapasztalod az előbb leírtakat, akkor is OK ember vagy - ezek (a kutatók szerinti) lehetséges hozadékai a sikeres feldolgozásnak. A feldolgozás viszont energia- és időigényes, és szükség lehet hozzá hatékony külső, terápiás segítségre is – szóval nem várható el, hogy mindenki azonnal növekedni és tanulni kezdjen minden sorscsapásból. Külön fontosnak tűnik a trauma kezelésében, hogy ne akarjunk azonnal növekedni és profitálni: a megértésnek és fejlődésnek lépésről-lépésre alapoznak meg a pillanatok, amikor csak egyszerűen együttvagyunk azzal, amit érzünk. 

A trauma utáni növekedés leggyakrabban használt jelképei azok a növények,
amik élhetetlennek tűnő talajból vagy egy furcsa akadályhoz alkalmazkodva törnek az ég felé

Szóval, a járványügyi Helyzet közepén nem azért mesélek a traumás növekedésről, hogy elvegyem a nehéz érzéseket, vagy jobb kedvre kötelezzelek, avagy elmagyarázzam, hogy rosszul csinálod, ha nem „látod meg a helyzetben a lehetőséget”. Inkább csak szeretném, ha tudnál erről is, hogy ha és amikor aktuális lesz, akkor kibonthasd: nyertél-e valamit a nehézségek közepette.

Hogyan mélyítheti a disszociációt és odázhatja el a trauma gyógyulását az elutasítás? Milyen életvédő erő lakozhat a szégyenben, és hogy lehet kinyerni? Mi az evolúciós háttere és hogyan működtethető a barátságosság és elfogadás?

Tarts velem a Barátkozz a Helyzettel! sorozatban, és kapj válaszokat ezekre a kérdésekre is!

dr. Tihanyi Benedek
Élményjóga-oktató, kutatóorvos, meseterapeuta, testtudattréner
hírlevél, facebook page, vlog, e-mail
baratkozzatesteddel.blog.hu

Képek forrásai:
https://en.wikipedia.org/wiki/Apparent_death
https://www.britannica.com/technology/prism-optics
https://hauteliving.com/hautelawyer/637310/the-light-at-the-end-of-the-tunnel-the-impact-of-covid-19/
https://www.snopes.com/fact-check/bicycle-tree