ismeretterjesztés, élménymegosztás a testi-lelki egészségről, jó közérzetről

Barátkozz a testeddel

Szia Testem! (3. rész)

Hogyan kapcsolódhatnék (újra) hozzád?

2018. február 22. - Baratkozzatesteddel.blog.hu

A testünkkel való jól működő kapcsolat, a testünk felé való nyitottság, kíváncsiság, elfogadás, bizalom, gondoskodás több úton is hozzájárul a boldogságunkhoz: egészségünkön, közérzetünkön, energikusságunkon, döntésképességünkön, kommunikációnkon, tudatosságunkon át (lásd Szia Testem 1.). A testtel való kapcsolatunk több okból is válhat kevésbé működővé, például túlsúlyba kerülhet a test felé való figyelmetlenség, elégedetlenség, aggódás, szégyen: ezt erősítheti a civilizációs-kulturális hatás, a családi minta, vagy valamilyen feldolgozatlan trauma is (lásd Szia Testem 2.).

Számtalan lehetőség áll azok előtt, akik szeretnék fejleszteni vagy helyreállítani a testükkel való kapcsolatukat. Néha az élet maga hoz olyan helyzeteket (pl. egy elfogadó munkahely vagy közösség, kölcsönös szeretet egy párkapcsolatban), ami segít nagyobb elfogadással és bizalommal fordulni a test felé. Olykor a “szokványos” testtel kapcsolatos foglalkozásokon (sport, művészet, gyógytorna, dietetika, orvos) is kaphatunk segítséget, támogató élményeket a testünkkel való kapcsolat erősítésére, ugyanakkor ugyanezek az alkalmak válhatnak a testünktől eltávolító élménnyé is. Rendelkezésre állnak önsegítő könyvek, írások, youtube videók és mobil appok is, melyek megtámogathatják a testtel való viszony fejlesztését.

A testünkkel való kapcsolatunk mintáit a másokkal (leginkább szüleinkkel, gondozóinkkal) való kapcsolatokon keresztül tanultuk meg. Ha felnőttként szeretnénk változtatni rajta, akkor ebben nagy segítség egy találkozás egy olyan szakemberrel, akinek a test felé való saját elfogadását, nyitottságát, kíváncsiságát és bizalmát mintaként eltanulhatjuk, inspirációként használhatjuk, és beépíthetjük a saját testünkkel való viszonyunkba. A szakember a saját mintái mellett támogathat egy biztonságos helyzet kialakításával, ami alapvető feltétele a befelé figyelésnek, és testi gyakorlatokkal is. A szakmai segítséget keresők fordulhatnak:

  1. testterápiák, módszerek, tanfolyamok felé, ahol a test valamely funkcióin keresztül fejlődhet a test-tudat kapcsolat, mint a mozgás (jóga, tai chi, Feldenkrais, kontakt tánc, 5Ritmus), relaxáció, légzés (holotróp légzés), testi figyelem (fókuszolás, meditáció), érintés (masszázs, haptonómia, kranioszakrális terápia). A testterápiákon gyakran egy külön nyelvet és gondolkodási modellt is elsajátíthatunk a gyakorlatok mellett, olyan szakszavakkal, mint a középpont (egy rész a testünkben, ahol önmagunk vagyunk, gyakran a tömegközéppont környékén a köldöknél), földelés (a biztonság és támasz megtalálása a testben, pl. ahogy a talpat megtartja a föld), energia (a testben lévő érzetek, beleértve a homályosabbakat is) és energia központok (testi érzetek csomópontjai, érzelmek és gondolatok testi leképeződései, pl. feszültség a nyakban, idegesség a gyomorban), áramlás (a testben lévő változások tudatosítása, mint pl. légzés, ill. annak az élménye, hogy a testi érzetek jönnek és mennek) és (testi) váltás (ha testi érzetek figyelmet kapnak, vagy kapcsolunk hozzájuk egy szót, egy képet, egy emléket az segíthet nekik változni)...
  2. Míg a fenti lehetőségek zömének nem feltétlenül része a testi élmények megértése, a hétköznapokba való beépítése, az önismereti változás módszeres segítése, a testközpontú (avagy szomato-) pszichoterápiák éppen erre vállalkoznak, és a testtel való kapcsolat fejlesztését testterápiával egy pszichoterápiás keretben támogatják meg. Ami a leginkább megkülönböztet egy testterápiás és egy testközpontú pszichoterápiás alkalmat, hogy
  • egy megfogalmazott önismereti változás érdekében fordulunk valamelyik testterápiás módszer, testi élmény felé (testterápián a cél lehet az élmény maga)
  • az élményeket szóban is feldolgozzunk, kapcsoljuk a valós élethez, szóban beszélgetünk a terápiás kapcsolatról is (testterápián nincs feltétlenül beszélgetés)
  • a terapeuta gondoskodik a saját szakmai, módszertani, önismereti tudásának és érzékenységének a fejlesztéséről, betartja az etikai irányelveket, ismeri a kompetenciakörét, módszerei ellenjavallatát és lehetséges mellékhatásait (a testterápiás képzéseknek nem feltétlenül mind részei ezek).

A testterapeutás és testközpontú pszichoterapeutás folyamatokban a terápiás kapcsolat több fajtája is megjelenhet: inkább “partnerség”, amikor a résztvevő saját bölcsességét és öngyógyító folyamatait léptetik működésbe a terapeuta kíséretében, vagy inkább “oktatás”, amikor a terapeuta tudja, mi a probléma, és hogyan, milyen gyakorlatokkal lehet helyrehozni. Több testterápiás foglalkozás inkább oktatás jellegű, a testközpontú pszichoterápiában pedig sokan alapvetőnek tartják a partnerséget, amin belül megajánlhatnak a résztvevőnek gyakorlatokat és értelmezéseket is.

Megjegyzem, a fenti lehetőségek mellett egy “szokványos”, beszélgetős pszichoterápia is alkalmas lehet a testünkkel való kapcsolat fejlesztésére - mivel a pszichológus képzésben a testtel való személyes kapcsolat ma itthon kevés figyelmet kap, ezért előfordulhat, hogy ez a téma a szakembernek is a vakfoltjára esik. Az itthoni testközpontú pszichoterápiás lehetőségeket, bemutatókat, szakembereket a Szomato-pszichoterápiás Egyesület fogja össze. A pszichofiziológia és pszichoszomatika (test-tudat kölcsönhatások) kutatása és oktatása pedig többek közt az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetében és a SOTE Magatartástudományi Intézetében történik.

dr. Tihanyi Benedek
önismereti tréner, jógaoktató, kutatóorvos
facebook, e-mail, hírlevél
baratkozzatesteddel.blog.hu 

Érzed az energia áramlását?

Tartsd a tenyereidet egymás felé. Figyeld meg, érzel-e valamit bennük vagy köztük. Megpróbálhatod lassan mozgatni őket, körözve, vagy közeledve-távolodva. Megfigyelheted azt is, hogyha néhány nagy karkörzés vagy mélylégzés után figyelsz oda, akkor mi változik.”

Az emberek egy része, pusztán attól, hogy egyes testrészeire figyel, különböző testérzeteket (pl. bizsergés, melegség, nyomás) észlel. Alsós koromban a szünetben az osztálytársaimmal az iskola hátsóudvarán játszottunk, ekkor mutatta meg nekem először Fanni osztálytársam ezt a tenyeres-trükköt. Én akkor egy mágneses taszítást és bizsergést éreztem. Azóta sok helyen, honlapon hallottam már erről az önkísérletről, többnyire valamilyen komplementer módszer (pl. természetgyógyászat) képviselőjétől, akik valamiféle életerő (energia, prána, csí) létezésének a közvetlen bizonyítékaként értelmezik a jelenséget. Amikor később gimiben elkezdtem jógázni, nekem is erős és kellemes bizsergés élményeim voltak, főleg a relaxációk közben. Az orvosi egyetemen aztán bajban voltam, mert abban a közegben a komplementer módszerekben használt energia szót nem igazán tudják értelmezni. A mai napig nem találtam olyan kísérleti beszámolót, ami tudományos módszerekkel mutatott volna ki azonnali biológiai változást a energiát áramoltató gyakorlókban. Így az energia-élményeket se tudják nagyon hova tenni, legjobb esetben is csak placebóként, “ha a betegnek jó, és nem árt, akkor minek romboljam szét a hitét” megközelítéssel intézik el.

Pedig nekem nagyon intenzív energia-élményeim voltak, amikből sok töltődést és örömöt merítettem, fúrta tehát az oldalamat, hogyan lehetne az orvosok és tudósok számára is érthetően megfogalmazni, mit neveznek energiának a komplementer nyelvezetben, hogy a jelenleg erősen kettészakadt konvencionális (nyugati orvosi) és komplementer (természetgyógyász, keleti orvoslás) gyógyaszatot közelebb hozhassuk, és integráltabb, hatékonyabb ellátást adhassunk a rászorulóknak? Ebben a cikkben arról számolok be, mire jutottunk ezzel a kérdéssel az elmúlt 5 évben az ELTE Ádám György Laborjának pszichobiológiai kutatócsoportjával.

A figyelemmel együtt jelentkező testi érzetek megértésében egy fontos kulcs felismerni, hogy a legtöbb szenzoros csatornánkon folyamatosan van egy háttérzaj, a fülünkben olykor hallhatunk egy halk zúgást, a szemünkkel sötétben is láthatunk színeket, mozgó alakokat. Ugyanígy a testünkből is állandóan érkeznek információk: szívverés és pulzus, légzés, a testhő apró ingadozásai, az izmok feszültségi állapota. Ezeket a háttérzajokat az idegrendszer a további feldolgozási állomásokon kiszűri, hogy minél több figyelmi kapacitás maradjon a releváns információkra. Amikor a figyelmünket mégis rájuk irányítjuk, akkor kiugranak a háttérből az előtérbe, és tudatosulhatnak.

A bizsergés élményt, az energia-beszámolókban egyik leggyakrabban emlegetett érzetet viszont nem ennyire könnyű hová tenni, hiszen nincsen se külön bizsergés-érzekelő receptorunk, se idegeink. A nyitott kérdésre, hogy minek a bizsergését érezzük ilyenkor, egy egzotikus keleti fűszer, a szecsuáni bors segítségével tudtak választ adni a kutatók.

Megfigyelték ugyanis, hogy emberekben a szecsuáni bors rágcsálásakor bizsergő-érzés terjed szét a szájban, és egerek is valami hasonlót érezhetnek, ha a bors kivonatával itatják őket, hiszen ilyenkor dörgölni kezdik magukat, ill. több vizet isznak. A kutatások során sikerült elkülöníteniük azt a kémiai összetevőt, ami a bizsergető hatásért felel: az alfa-szansúlt. Később, alfa-szansúllal végzett kísérletekkel sikerült megerősíteniük, hogy nincsenek speciális bizsergésérző idegek. Ehelyett azt találták, hogy az alfa-szansúl sokféle, a bőrben található érzőidegben vált ki szabálytalan tüzeléssorozatot, amit a központi idegrendszer bizsergésként kódol. Ezek a szabálytalan tüzelések jelennek meg zsibbadás alatt, elektromos ingerlés hatására (ld. laposelem a nyelvre) és az idegek működészavarakor jelentkező furcsa érzetek (paresztéziák, tipikusan bizsergés, zsibbadás, fájdalom) közben is. Megfigyelték azt is, hogy a testben lévő érző idegek néha spontánul is mutatják ezt a szabálytalan tüzelést: egyrészt a test állandó élettani folyamatai, másrészt az idegsejtek saját működése is el tudják indítani. Sőt, ilyesfajta spontán tüzelés az agyban is előfordul, tehát az érzőrendszer több szintjén is lehet egy állandó bizsergés-háttérzaj, amit csak akkor észlelünk, ha tudatosan odafigyelünk rá.

A figyelem, és a testi érzetek erősségének egyik legfontosabb meghatározója az, hogy az adott érzet mennyire fontos, releváns a számunkra. Egyrészről, ha olyan érzetet észlelünk a testből, amihez negatív érzések és gondolatok (pl. félelem) kapcsolódnak, pl. a tenyér bizsergését valaki úgy értelmezi, hogy az egy betegségnek a jele, akkor egy ördögi körben egy spontán, mindig jelenlévő testi érzetet felnagyítódhat, fokozva a félelmet, ami viszont erősíti a figyelmet a testrészre, és így az érzet erősségét vagy gyakoriságát... Persze, néha a bizsergés-érzet tényleg lehet egy betegség jelzője, ugyanakkor ez az ördögi kör a pszichoszomatikus betegségek kialakulásának egyik elfogadott modellje is.

A komplementer, energiával dolgozó módszerekben szintén külön figyelmet kapnak a testi érzetek, ám különös mód náluk gyakran pozitív jelentéssel ruházzák fel, és ez szintén egy önerősítő, viszont “angyali” kört indít be. Pl. ha a tenyér bizsergését valaki úgy értelmezi, hogy az az életerő szabad áramlásának a jele, feltöltőnek, nyugtatónak, sőt, gyógyítónak gondolja, akkor a pozitív elvárások fogják fokozni a figyelmet, és az érzet erősségét vagy gyakoriságát. Furának tűnhet, de pl. az akupunktúrás kezeléseknél figyelték meg, hogy ott gyakran a fájdalom érzet is pozitív értelmezést kap, a tisztulás, változás, gyógyulás jelének veszik. Mindezek a pozitív elvárások erősíthetik a placebó-hatást, ami főleg a fájdalom és pszichés zavarok esetében, de más betegségekben, és az egészségmegőrzésben is fontos (ön)gyógyító tényező lehet. Az elvárások, értelmezések az érzet típusát is befolyásolják: egy elmés kísérletben a résztvevők ujjbegyét egy rezgőlapra helyezték, az első harmaduknak előzetesen azt mondták, hogy egy kellemes érzetre számítsanak, második harmaduknak, hogy kellemetlenre, az utolsó harmadnak pedig nem mondtak semmit előre. Az első csoport azt mondta, hogy bizsergést érzett, a második, hogy fájdalmat, a harmadik pedig, hogy rezgést.

Egy különös jelenségnek, a zenei csúcsélményekkor jelentkező bizsergésnek, borzongásnak a tanulmányozása kapcsán felfedezték, hogy nemcsak kellemes külső élmények, hanem belső pozitív gondolatok, képek, fantáziák önmagukban is képesek aktiválni az agy örömszerző, jutalmazó pályáit, amik pl. az éhség, szexuális vágy kielégülése, vagy élvezeti szerek fogyasztásakor is bekapcsolnak. Ilyenkor nemcsak az agyban szabadulnak fel “örömhormonok”, hanem a test szerveit, szöveteit szabályozó vegetatív idegrendszeren keresztül az egész test működése megváltozhat. Tehát az energia-élmények közben nemcsak egyszerűen ráfókuszálunk a mindig jelenlévő háttérzajokra, hanem adott esetben a gondolati-érzelmi változáson keresztül a testünkben is változásokat hozunk létre, amik a testi érzetek megjelenéséhez vezetnek.

Az energiaáramlás fokozását sokszor tudatos izomlazítással, relaxációval érik el. A testi érzetek az izomfeszültséggel érdekes, kölcsönösen gátló kapcsolatban állnak: az izmok mozgatása vagy megfeszítése az idegrendszer több szintjén is gátolja az adott testrészből jövő érzeteket. Másrészről a tartós izomfeszültség gátolhatja az adott testrészben a vérkeringést, az izomblokk feloldása után (vagy épp egy testgyakorlat utáni pihenésben) felpezsdülő vérkeringés pedig aktiválhatja az érzősejteket. Tehát a testi érzetek (pl. bizsergés, melegség) felerősödése egy visszajelzés is lehet arról, hogy az adott testrészben relaxáció történt. A relaxáció gyakorlásával a lazító szándék automatikussá válhat, és habár egy gyakorló azt éli meg, hogy ő csak egyszerűen odafigyelt egy testrészére, valójában tudattalanul aktiválta a lazító mechanizmusokat.

Összefoglalva, a testi figyelemmel együttjáró kellemes testi érzetek egyrészről a test életműködéseit jelző, általában a háttérben maradó információk előugrása, másrészről viszont a testtel kapcsolatos pozitív gondolatok és érzések, vagy a lazítás testi megnyilvánulásai is lehetnek. Ezek egymással is körkörös kölcsönhatásba léphetnek, pl. “a tenyeremre figyelve érzékelem a bizsergést, és arra gondolok, de jó, hogy a tenyerem sejtjei élnek és működnek, ennek örülni kezdek, az öröm élménye szétárad a tenyeremben vagy a testemben, ez segít kiengedni a feszültségeket, amik tovább erősítik a testi érzeteket... és mindezt értelmezhetem úgy is, hogy az energia áramlását fokoztam a figyelmemen keresztül”. Ezzel az energia-élményeknek egy olyan pszichobiológiai modelljét kapjuk, ami megkerüli azt a, nyugati tudományt a komplementer gyógyászatot szétszakító kérdést, hogy most akkor végülis van-e életerő, energia, és ha igen, akkor hogyan lehet mérni.

Ahogy láttuk, a fokozott testi figyelemnek lehet negatív kimenetele is, hogyha egy katasztrofizáló értelmezéssel alaptalan félelmet generál. Itt az alaptalan szó hangsúlyos, hiszen ha a testi figyelem egy olyan negatív érzést mutat meg, ami később egy betegség előjelzőjének bizonyul, amit így időben megelőztek vagy kezeltek, akkor a félelem pozitív szerepet játszott. S noha a testi figyelmen keresztüli energia-gyűjtésnek, a testben való töltődésnek is megvannak a peremfeltételei és korlátai, egy olyan belső mechanizmusról van szó, amihez nemcsak egész életünkben rendelkezésre áll az egyik legfontosabb eszköz (az eleven testünk) , hanem aminek a használata tanulható és fejleszthető is.

dr. Tihanyi Benedek
önismereti tréner, jógaoktató, kutatóorvos
baratkozzatesteddel.blog.hu
facebook, e-mail, hírlevél

 

Szia Testem! (2. rész)

Miért távolodtunk el egymástól?

Hogy a testtel való kapcsolat elemei közül mi működik jól, és mi kevésbé, azt mindenki döntse el maga. Én úgy gondolom és tapasztalom, hogy a test elnyomása vagy elhanyagolása, a szükségleteinek a figyelmen kívül hagyása, illetve a test egyes részeivel vagy működéseivel kapcsolatos negatív érzések, gondolatok és tettek: elítélés, elégedetlenség, szorongás, szégyen, szomorúság, harag, undor, ill. a büntetés hosszútávon ritkán kifizetődőek. Hajlok arra, hogy minden stratégiára, amit emberek választanak, úgy tekintsek, mint ötletekre, amik valaha működőképes ötletek voltak (csak adott esetben már nem azok), vagy legalábbis működőképes ötletnek tűntek. Így, noha a testtel való jól működő kapcsolat alapvető a boldogságunkhoz és egészségünkhöz, a kevésbé jól működő viszonyulások esetében is megkeresheted az indokaidat: miért választottad annó ezt a stratégiát, és választod a mai napig is visszatérően?

Egy lehetséges válasz: az élettér és életmód, amiben felnőttél, és amiben a hétköznapjaidat töltöd. A civilizált társadalom legtöbb tagja - beleértve a sokakat, akiknek kevés jut, és a kevesek közül is néhányat, akinek sok jut -, az ébren töltött óráinak javát munkára, (munkahely és az utazás, házi munka) fordítja. A munka által megkövetelt testtartás és mozgás maga gyakran eltér attól, amire a vázrendszerünk adaptálódott az evolúció során (mozgásszegény ülő- és állómunka, vagy monoton mozdulatok), nem ergonomikus. A hosszú munkaidőben dolgozók az alvásban és pihenésben hiányt szenvednek, felborul a bioritmus. A test jelzi az ezekből fakadó feszültséget, fájdalmat, fáradtságot, apróbb és kevésbé apró kényelmetlen érzetek formájában, amiket hatékonynak tűnik figyelmen kívül hagyni, vagy lekezelni (pl. serkentő- és nyugtató szerekkel), hiszen „nem lehet megállni, valamiből élni kell”. A testhez sokan úgy viszonyulnak, mintha egy tárgy lenne, egy gép, amivel kevés a személyes kapcsolat. Csak akkor figyelnek rá, ha elromlik, akkor viszont többen a korábbi gyakorlattól eltérően „sokat foglalkoznak a testükkel”: aggódnak érte, félnek tőle, haragszanak rá, szidják, ám sokszor tanácstalanok, hogy is kéne megjavítani, úgyhogy elviszik a szervizbe, hogy oldják meg mások. A munkaidőn kívül is több életterületen tetten érhető a testi elnyomás és tárgyiasítás, a testi élvezet alárendelése a hatékonyságnak, pl.: házimunka, iskola, sport, művészet, kikapcsolódás.

A hosszú munkaidővel párhuzamosan a személyes kapcsolatokra fordítható idő megrövidül, csökken a társas támogatottság. Az emberi faj kialakulása során arra adaptálódott, hogy közösségben éljen, problémáit és a stresszt első körben társas úton oldja meg. A civilizált társadalmakban az együttműködő, együttérzésen, érzéseken és szükségleteken (is) alapuló személyes kapcsolatok helyett a szabályokon, hatalmon és erőszakon, büntetésen és jutalmon alapuló kapcsolatok lépnek előtérbe, ahol a külső megjelenés és a személytelen írásos utasítások (pl. törvények, rendeletek) a társas élet fő szervezői. A külső megjelenés alapján szerveződő kapcsolatok pedig megint csak a test eltárgyiasítását erősítik Lecsökken az érzelmi töltődés aránya, az érintés, ölelés, szexuális együttlét mennyisége és minősége is, a játékkal és rítusokkal (pl. ünneplés, vagy épp gyász) töltött idő. A társas támogatás hiányában evolúciósan korábbi, az emberek számára kevésbé hatékony stressz- és konfliktuskezelő stratégiák (agresszió és a másik hibáztatása; szorongás és szégyen, önhibáztatás; végső soron kiégés, lefagyás) kapcsolnak be, és válnak megszokottá. Ezek a stratégiák nemcsak eltérő lelki (gondolati, érzelmi) válaszokat, hanem testi (idegi, hormonális, immun) folyamatokat indítanak be. Ha hosszútávon felülkerekednek a társas kapcsolódás stratégiáján, a szervezet egyensúlyát is felborítják, és testi-lelki problémákhoz, majd betegségekhez vezetnek. A megoldatlan konfliktusok és negatív érzelmek (harag, szégyen, szomorúság) testben is megjelenő fájdalma és frusztrációja csökkentheti a test szeretetét. A fájdalomérzet fokozódik önmagában a társas kapcsolatok hiányától, vagy a társas elutasítás érzetétől, egyesek szerint ez igaz a fertőzésre adott válaszra (láz, rossz közérzet) és a gyulladásos folyamatokra (bőr, bél, asztma, érelmeszesedés) is.

Fogantatástól kezdve érzékeltük és tanultuk, hogy a környezetünk mennyire biztonságos vagy veszélyes, mennyire számíthatunk a többiekre probléma esetén. A civilizáció tagjainak összképe a világról és az emberekről könnyen lehet az, hogy „a világ tele van veszélyekkel, versenyezniük kell az erőforrásokért, és igazából csak magukra számíthatnak, ha valamire”. A veszélyérzet automatikusan kifelé fordítja a figyelmet, gyengíti a befelé figyelést. A testi-lelki elhanyagolás gyerekkorban, a gondoskodás mennyiségi vagy minőségi hiánya, ha feldolgozatlan élmények maradnak, akkor traumaként tárolódhatnak, nemcsak az erőszak és bántalmazás (szóban, fizikailag, vagy szexuálisan). Trauma esetén a legősibb stresszválasz, a lefagyás, a sokk kapcsol be, és mivel az élmény később sem kap társas figyelmet, empátiát, az adott élményhez tartozó emlékek, érzelmek, testi érzetek disszociálnak (leválnak) a tudatosan elérhető tartalmakról. Így a traumához kapcsolódó testrészek, vagy akár az egész test kevésbé érzékelhetővé válik, ha mégis figyelmet fordít rá valaki, akkor a traumatikus élmény aktiválódásával feszültség, fájdalom, és egyéb kellemetlen testi érzetek jelentkezhetnek.

A mód, ahogyan a saját testünkhöz (és általában véve magunkhoz) viszonyulunk gyakran tükörképe annak, ahogy a szüleink (vagy gondozóink) viszonyultak magukhoz és hozzánk gyerekként, és ez a kapcsolati minta generációról-generációra továbbadódhat. Ha szüleinknek kevés ideje volt arra, hogy gondoskodjanak rólunk (nemcsak fizikailag, hanem pl. érzelmileg is) és figyeljenek ránk, akkor felnőttként hajlamosabbak lehetünk elhanyagolni a testünket és elnyomni az érzeteit. Ha a szüleink az együttérzés helyett haraggal vagy szégyennel fordultak felénk, akkor hajlamosabbak leszünk ezekkel az érzésekkel viszonyulni a testünk felé, vagy annak részei felé. A szüleink azon mintája, hogy a külső megjelenés számít inkább, és kevésbé az érzések és szükségletek megélése, kommunikálása és kielégítése: öntudatlanul beépülhet a mi viselkedésünkbe is. Mindezeknek a szülői viselkedéseknek is lehet empátiát adni: a civilizáció tagjaként nagy munkateher használja fel a legtöbbőjük idejét és energiáját, csökkent a társas támogatás (törzsek és közösségi nevelés helyett elszigeteltebb családok), a nevelés régi bevált hagyományai eltűnőben, ill. gyakran ők is erőszakon alapuló szocializációban részesültek, vagy akár traumatizálódtak.

A civilizált életmód több olyan jellemzőjét lehetne még felsorolni, ami testi kellemetlenséghez, fájdalomhoz vezethet a testmozgáson (mozgáshiány vagy monoton mozgás sok ideig), a bioritmuson (minőségi és mennyiségi hiány az alvás és pihenés terén), és társas életen (szeretetalapú személyes kapcsolatok helyett szabály- és dominanciaelvű kapcsolatok) túl, pl. a táplálkozás (minőségi vagy mennyiségi éhezés, vagy épp mennyiségi túltápláltság), higiénia (az eredeti bélflóra kiirtása), szennyezés (zaj-, fény-, kémiai-, radioaktív- és bűzterhelés), spiritualitás (rítusok, adaptív kulturális és ökológiai víziók hiánya).

A testtel való kapcsolatunk megismerése, és annak megértése, hogy hogyan testesítjük meg életünk eddigi történetét, és a kultúrát, amelyben élünk, segíthet tudatosítani, most milyen stratégiákat alkalmazunk a testtel, segíthet empátiát adni a jelenlegi stratégiáinknak, és segíthet új, hatékonyabb stratégiákat választani.

Az alábbi írásokból megtudhatod, mik:

 

dr. Tihanyi Benedek
önismereti tréner, jógaoktató, kutatóorvos
facebook, e-mail, hírlevél
baratkozzatesteddel.blog.hu 

Szia Testem! (1. rész)

Miért jó jóban lennünk?

Szerveztem neked egy találkát egy (talán rég nem látott) ismerősöddel. Hogy kivel? A testeddel. Mit szólsz? Mit mondanál neki, mit kérdeznél tőle, ha személyesen találkoznátok? Vagy ha egyszerűen billentyűzetet ragadnál, és írnál neki egy e-mailt… „Szia Testem!”... mi jönne a megszólítás után?

A testünkkel való kapcsolatunk összetett, sok szempontból megközelíthető: hogyan és mikor érzékeled az érzeteit?, milyen érzelmeket tanúsítasz felé?, mit gondolsz róla?, milyen emlékeket hordozol róla?, a döntéseidnél hogyan veszed figyelembe a test jelzéseit? És nemcsak a testhez, mint egészhez viszonyulunk valahogy, hanem különféle kapcsolatunk lehet a különböző testrészekkel (pl. arc, has, láb), testi jellemzőkkel (magasság, testsúly, bőrszín) és testi működéssel (emésztés, mozgás).

A testtel való kapcsolatod döntő szerepet játszik a boldogságod alakításában. Gondolkodhatunk magunkról úgy, mint olyan lényekről, akik szükségletekből állnak össze. Ha egy szükséglet kielégült, akkor ez a boldogságunkhoz járul hozzá, a kielégületlen szükségletek pedig frusztrálóak. Valamelyik szükségletünk kielégületlenségét gyakran a hangulatunkban, vagy akár a testi érzetekben érhetjük először tetten, onnan tudjuk felfejteni, hogy mi nem stimmel, és mit tehetnénk a boldogságunkért. Néhány szükséglet pedig kifejezetten testi szintű, például az igényünk egy laza és feszültségmentes testtartásra, az átmozgatottságra, a mély és szabad légzésre, a megfelelő belső hőmérsékletre, kielégítő alvásra és napközbeni pihenésekre, a számunkra szükséges mennyiségű és minőségű ételre és italra, ürítésre, és társas kapcsolódásra (pl. ölelésre, simogatásra, szexuális élvezetre).

Ha képes vagy arra, hogy itt-és-most észleld a tested jelzéseit, nyitottan és kíváncsian felfedezd, mi érződik benned, megértsd az üzeneteit, kihámozd, hogy milyen szükségleted kielégületlenségéről (vagy épp kielégültségéről) árulkodnak, meghozd azokat a döntéseket, amik kielégítik (vagy egy záros határideig késleltetik) a testi szükségleteket, és ez alapján cselekedj, akkor mindezzel hozzájárulhatsz a boldogságodhoz, jó közérzethez. A testnek adott figyelem (olykor önmagában, máskor egy válaszlépéssel együtt) azonnal segíthet változni kellemetlen testi érzeteknek, vagy akár a fájdalomnak, hosszútávon pedig a testi szükségletek rendszeres kielégítésével megőrizheted az egészséged, és megelőzhetsz sokféle betegséget.

Testtel való kapcsolatod segíthet abban is, hogy a másokkal való kapcsolataidban a magad és a többiek örömére legyél: a testnek adott figyelem tudatosíthatja, ha valamire szükséged van a másiktól, és ezzel segítheti, hogy hangot adj az igényeidnek. Ugyanakkor a saját testeddel való szorosabb kapcsolat segíthet empatizálni a másikkal: megérezni őt és együtt érezni vele, a bőrébe képzelni magad, kihallani az érzéseit és szükségleteit.

Minél inkább rendben vagy a testeddel, elfogadod, szereted és örülsz neki, minél inkább kielégíted a (testi) szükségleteidet, annál nagyobb energiaszinttel, rugalmassággal, nyugalommal működhetsz a hétköznapjaidban, annál erősebben tudsz összpontosítani a feladataidra, empátiát adni másoknak, annál hatékonyabban tudod kezelni a stresszt és a konfliktusokat, és hosszútávon megőrizni az egészségedet. Fontos emlékezni, hogy a testtel való elég jó kapcsolat, az éppen elég jó, és hogy OK vagy akkor is, ha a kapcsolatotok tartalmaz elhanyagolást, elítélést, elnyomást, elégedetlenséget, negatív érzéseket. Ezzel együtt, hogyha látsz fejlesztenivalót a testtel való kapcsolatodban, akkor egy szabad lehetőség előtted az, hogy erre figyelmet, időt és energiát fordíts.

A következő írásokból megtudhatod, mik:

dr. Tihanyi Benedek
önismereti tréner, jógaoktató, kutatóorvos
facebook, e-mail, hírlevél
baratkozzatesteddel.blog.hu