Szociális állatként megállás nélkül monitorozzuk fajtársaink érzéseit (sőt, más állatokét is), és kikövetkeztetjük, mi történik bennük:

Egyrészről visszatükröződve megjelenik bennünk a másik érzelme, testi érzetei - pl. átélem a fájdalmat , amikor valaki elmeséli, hogyan verte be a lábujját Másrészről (akár öntudatlan) reakciót adunk arra, amit a másik sugároz, pl. a másik dühétől megijedek.

Ha szeretnél empátiát adni valakinek, hallgass a saját testedre. Emlékezz, hogy nem kell átvenned a másik érzéseit, nem kell ugyanazzá válnod. Ezzel a biztonsággal könnyebb tudatosítani, ahogy a tested, mint egy képernyő, kijelzi azt, ami a másikban történik.

Ha pedig szeretnél empátiát kapni, és helyette nempátiát kapsz, csípd el a testedben az ebből fakadó feszültség jeleit. Ez energiát ad ahhoz, hogy merj kérni a másiktól, el merj hozakodni azzal, hogy most csak annyit kérsz tőle, legyen veled.