Az önismereti olvasmányok hatása

A pszichológiai és önsegítő szövegek olvasása közben elvileg rácsodálkozhat az emberi lélek működésére, mások véleményét megismerheted, milyen belső stratégiák a hatékonyak, és melyek kevésbé azok. Mit tudsz tenni, hogy felismerd ezeket magadban, és változz.

Azonban, ahogy haladsz az olvasásban, feljöhet a félelem: én rosszul működöm? végérvényesen el vagyok hibázva? meg kéne változnom? Már nem egy felnőtt olvas tovább, aki tippeket keres ahhoz, hogy melyik stratégiáit lehetne megváltoztatni, milyen újakat szeretne tanulni, hogyan szeretne növekedni. Már egy gyerek olvassa a sorokat, akinek éppen a fejére olvasnak, leszidják, és neki fogalma sincs, hogyan tehetné jóvá a bűnét.

Ezt tovább nehezítheti a mentális hipochondria, amit orvostanhallgatóként tapasztaltam magamon. Míg évfolyamtársaim a különböző ritka paraziták, genetikai betegségek, vagy épp daganatok tüneteit vélték felfedezni magukon az aktuális héten, amikor tanultunk róluk, engem a pszichiátria tankönyv viselt meg a leginkább.
Voltam skizofrén, depressziós, borderline, és más személyiségzavaros (mondjuk az összes, ami létezik). Ha neked is van mentális hipochondriád, akkor egy önsegítő írást olvasva is mindent magadra fogsz vonatkoztatni, és csak a hiányaidat látod.

Tippek az olvasmány feldolgozásához

Mire pszichológus phd hallgató lettem, kifejlesztettem egy megoldást, hogyan éljem túl a lélekről szóló írások olvasását, és hogyan profitáljak belőle. Mit tegyél akkor, ha olvasol egy pszichós írást, könyvet, és valamelyik gondolata felkavar?
Lehet, hogy épp egy nagyon egészségtelen, nagyon kártékony lelki jelenségről olvastál, vagy egy esettanulmányban egy szerencsétlen sorsról, a traumákról.. és jött egy mondat, ami negatívan érintett. Megesik az ilyen.

1. Figyelj magadra. ahelyett, hogy gyorsan túl akarnál lenni a ijesztő íráson, bekebeleznéd és hagynád emésztetlenül végighaladni magadon, lassulj le.
   Amikor egy mondat szíven üt, állj meg. csukd be a szemed. figyeld meg, milyen érzéseket keltett benned, amit olvastál.
   Megijesztett, vagy kétségbe ejtett? Felkavart? Feldühített? Elszomorított? Untatott? Legyél kíváncsi az érzésekre, ízleld meg a hangulatukat, érezd meg, a testedben milyen érzetek kapcsolódnak hozzájuk.
   
   
2. Az érzések jelzőkészülékek, azt mutatják meg, ha valamelyik szükségleteddel történik valami: hiányt szenved, vagy beteljesül. Kérdezd meg magadtól, melyik szükségletem mozdult be most, hogy ez(eke)t érzem?
   Ha pozitív érzéseket érzel, az ő megfejtésük is egy önismereti tanulmányút lehet: ha az olvasás megnyugtatott, feldobott, kíváncsivá tett… mit kaptál tőle?
   És ha negatív érzések jöttek: Mi hiányzik? Mit vesztettem el, ahogy ezt a mondatot olvastam?
   
   
   1. Az önsegítő könyvek esetén például elveszítheted azt az élményt, hogy OK vagy. Hogy lehet, hogy vannak hülyeségeid, sőt, egy csomó mindent lehetne másképp intézni az életben, de attól még a személyed maga az szerethető, elfogadható, és tiszteletet érdemel a hiányosságaival együtt. Ilyenkor szükséged lehet törődésre, elfogadásra, szeretetre…
   2. Elveszítheted azt az élményt is, hogy meg tudsz változni. Elönthet a félelem, hogy „így működöm, és ez így is marad”. Ilyenkor szükséged lehet kontroll érzésre, reményre.
3. És megfigyelheted, hogy tehetsz-e valamit az aktivált szükségletekért? Tudsz-e gondoskodni most valahogy arról, hogy elfogadást, törődést, szeretetet, reményt kapj, akár magadtól, akár valaki mástól.
   Lehet, hogy csak egy gondolat elég magadtól, ami emlékeztet arra, hogy alapvetően OK vagy, és ha akarsz, tudsz tanulni, és változni. Lehet, hogy felhívsz valakit, aki ezt megadja neked. Lehet, hogy sétálsz egyet.
   
   

Ha így gondoskodsz az olvasás kapcsán felmerülő szükségletekről, akkor marad energiád figyelni a fő mondandókra, mélyen megemészteni, és változni. A változás nagyon energia igényes.
És lehet, hogy az írás, hemzseg a pozitív, bátorító mondatoktól, de ha ez nem jön át az érzések szintjén, és elkezdenél bezárkózni az olvasott üzenetek elől, akkor te vagy az, aki figyelni tudsz magadra, és vissza tudod nyitni magad.

Ugyanígy érdemes bánnod a testről, a testtel való kapcsolatról szóló írásokkal is. Hiába tűnik úgy, hogy csak életmódról, fizikai határértékekről, testi betegségekről szól egy szöveg, ezek mind megpendíthetnek mélyebb húrokat, szembesítenek azzal, hogy nekünk, olvasóknak is van egy testünk. Vagy azzal, hogy "ez a test halandó, esendő." "Van a testünkkel egy kapcsolatunk. Ennek a kapcsolatnak lehetnek napfényes és árnyékos oldalai." 
Itt is feljöhet az a hipochonder hang, hogy "biztosan elnyomom, kihasználom, semmibe veszem a testem. Rosszul bánok vele. Ha így folytatom tovább, tuti meg fogok betegedni." 

Persze… teljesen OK bezárt szívvel, távolról olvasni egy önsegítő írást. És teljesen OK félbehagyni az olvasást. Azért írtam le mindezt neked, mert nekem nagy segítséget jelentett abban, hogy hasznosítani tudjam a pszichós olvasmányaimat, és mélyebben tudjak épülni belőlük. És azért is, hogyha legközelebb testről és egészségről olvasol, maradjon figyelmed és energiád kihallani az üzenetet: barátkozz a testeddel!

dr. Tihanyi Benedek

testtudat tréner, jógaoktató, kutatóorvos
hírlevél, face page, e-mail,
baratkozzatesteddel.blog.hu 

Kép forrás: 
http://tucmag.net/tuc-talk/self-love-the-most-important-love-to-date/, 
https://thetickthatbitme.com/2012/05/16/ceftriaxone-rocephin-doctor-following-directions/