A jógázás számomra azon lehetőségek egyike, amikor nemcsak befelé kapcsolódhatok, hanem külső szemlélőként tudatosíthatom a visszatérő gondolati-érzelmi-viselkedésbeli mintáimat, mintha egy filmet vagy színdarabot néznék magamról és az életemről, és így megérthetem, hogy melyik stratégiám mélyén milyen szükségletem mozog. Sőt, mintha egy főpróbán vennék részt a hétköznapjaimra, kitalálhatok és kipróbálhatok új stratégiákat, amik hatékonyabb vagy kellemesebb módon elégítik ki az eredeti szükségleteket.

1. Hogy egy példát hozzak, tudatosíthatom a perfekcionizmus Egyszer egy oktató azt mondta, „akinek szüksége van rá, csinálhat még 10 lábemelést, a többiek pihenhetnek” és rögtön elöntött a feszült forróság, arra gondoltam, hogy ciki nem megcsinálni a feladatot, és muszáj tökéletesen elvégezni. Ekkor eszembe jutott, hogy a hétköznapokban is torzítom, a külvilág milyen elvárásokat támaszt felém, ott is muszájt látok, ahol nincs, és ezzel nehezebb helyzetbe hozom magam. Ismerem az érzést, a szememben van ilyenkor egy pezsgés, mintha sóvárogva keresném a kihívásokat, ahol bizonyíthatom tökéletességemet. Persze, szabad muszájból és pillanatnyi testi jelzéseink ellenében is viselkednem, ám találtam egy hasznos kérdést ezzel kapcsolatban: “minek?” A pillanatnyi benyomásom arról, mi esne jól a testemnek felülírható a sejtéseim alapján a jövőről, ha esélyt látok rá, hogy befektetésem meg fog térülni. Ám ha tartósan mondok nemet a megérzéseimre és vágyaimra a vélt muszájok miatt, fedezet vagy megtérülés nélkül, lehetséges, hogy ezzel saját boldogtalanságomat, kimerülésemet, időhiányomat idézem elő?” . “Miért teszek keresztbe magamnak, és hogyan tudnék máshogy viselkedni?” A jógázás elkülönített idejében rájöttem, hogy azért látok többször muszájokat az életben és azért kell tökéletesnek lennem, mert elismerésre és szeretetre vágyom. És azért észlelek kevesebb elismerést és szeretet, mint szeretnék, mert néha nehéz elfogadnom, hogy én megérdemlem ezeket, nem pedig mert béna vagyok, vagy mert érzéketlen és önző emberek vesznek körül. És a következő gyakorlatokban kifejeztem magamnak a saját elismerésemet és szeretetemet, és megerősítettem, hogy ezek mind járnak nekem - másoktól és magamtól is, akkor is ha csak elég jó vagyok, nem pedig tökéletes. Olyan érzés volt, mintha egy barátságos meleg tenyér támogatná a hátamat és a vállamat. Azóta is szoktam rá gondolni.
2. Egy másik példa: azon kapom magam jógázás közben, hogy máshol járok, gondolatban a jövőbeli terveimet szövögetem vagy a múltbéli eseményeken rágódom nagy izgalommal, elszorult torokkal, dobogó szívvel, kapkodó levegővel. Ilyenkor egyrészről tudatosítom, hogy mivel nem tudok kétfelé figyelni, egy szabad választás áll előttem, vagy a testemre és az itt-és-mostra koncentrálok, vagy pedig arra, amin elkezdtem gondolkodni. Melyikre van inkább szükségem? Habár legtöbbször a jelenlét mellett döntök, sokszor ehhez szükségem van arra, hogy papírra vessem a felmerülő témát, azzal az ígérettel magam felé, hogy visszatérek hozzá az óra után (és hagytam már abba jógázást egy zseniális ötlet miatt, ami utólag is zseniálisnak bizonyult, kár lett volna érte). Egyszer egy gyertyaállásban képtelen voltam megpihenni a jelenben, és már egy egész A4-es lapot teleírtam az izgalmasabbnál izgalmasabb témákkal, úgyhogy, ahogy észleltem magam a külső tapasztalóként a “páholyból”, megkérdeztem magamtól: mire van szükségem ezektől a tervektől, miért izgatnak fel annyira? És ekkor arra jöttem rá, hogy én alapvetően szorongok. Az sűrűn visszatérő hiedelmem kapcsolat be megint, hogy a Világ egy veszélyes, kiszámíthatatlan hely, lankadatlan éberségre és megfeszített munkára van szükség, hogy legalább valamelyest biztonságban tudhassam magam. Azért tudok alig koncentrálni a jógaórára, azért száguldoznak a gondolataim, mert az ötletelésen keresztül mintha elháríthatnám a veszélyt, és kiolthatnám a félelemet. Megértettem, hogy biztonságra és kiszámíthatóságra van szükségem, és megvizsgáltam, hogyan máshogy tudnám ezt megadni magamnak, minthogy életidőm jelentős hányadát, amikor a figyelmemet nem köti le a külvilág, töprengéssel és tervezéssel töltöm? És elkezdett bontakozni valamiféle bizalom magam felé, hogy majd ha találkozok egy problémával, akkor képes leszek legjobb tudásom szerint megoldásokat keresni, és hirtelen mintha centiket tágult volna a mellkasom. Visszafeküdtem a földre, és elkezdtem érezni, ahogy a talaj megtart, alulról felfelé bizsergés áramlott végig rajtam, sőt, mintha gyökereket is eresztettem volna. Töltődtem a biztonság élményével.

dr. Tihanyi Benedek
testtudat tréner, jógaoktató, kutatóorvos
hírlevél, face group, face page, e-mail,
baratkozzatesteddel.blog.hu