A testünkkel való jól működő kapcsolat, a testünk felé való nyitottság, kíváncsiság, elfogadás, bizalom, gondoskodás több úton is hozzájárul a boldogságunkhoz: egészségünkön, közérzetünkön, energikusságunkon, döntésképességünkön, kommunikációnkon, tudatosságunkon át (lásd Szia Testem 1.). A testtel való kapcsolatunk több okból is válhat kevésbé működővé, például túlsúlyba kerülhet a test felé való figyelmetlenség, elégedetlenség, aggódás, szégyen: ezt erősítheti a civilizációs-kulturális hatás, a családi minta, vagy valamilyen feldolgozatlan trauma is (lásd Szia Testem 2.).

Számtalan lehetőség áll azok előtt, akik szeretnék fejleszteni vagy helyreállítani a testükkel való kapcsolatukat. Néha az élet maga hoz olyan helyzeteket (pl. egy elfogadó munkahely vagy közösség, kölcsönös szeretet egy párkapcsolatban), ami segít nagyobb elfogadással és bizalommal fordulni a test felé. Olykor a “szokványos” testtel kapcsolatos foglalkozásokon (sport, művészet, gyógytorna, dietetika, orvos) is kaphatunk segítséget, támogató élményeket a testünkkel való kapcsolat erősítésére, ugyanakkor ugyanezek az alkalmak válhatnak a testünktől eltávolító élménnyé is. Rendelkezésre állnak önsegítő könyvek, írások, youtube videók és mobil appok is, melyek megtámogathatják a testtel való viszony fejlesztését.

A testünkkel való kapcsolatunk mintáit a másokkal (leginkább szüleinkkel, gondozóinkkal) való kapcsolatokon keresztül tanultuk meg. Ha felnőttként szeretnénk változtatni rajta, akkor ebben nagy segítség egy találkozás egy olyan szakemberrel, akinek a test felé való saját elfogadását, nyitottságát, kíváncsiságát és bizalmát mintaként eltanulhatjuk, inspirációként használhatjuk, és beépíthetjük a saját testünkkel való viszonyunkba. A szakember a saját mintái mellett támogathat egy biztonságos helyzet kialakításával, ami alapvető feltétele a befelé figyelésnek, és testi gyakorlatokkal is. A szakmai segítséget keresők fordulhatnak:

1. testterápiák, módszerek, tanfolyamok felé, ahol a test valamely funkcióin keresztül fejlődhet a test-tudat kapcsolat, mint a mozgás (jóga, tai chi, Feldenkrais, kontakt tánc, 5Ritmus), relaxáció, légzés (holotróp légzés), testi figyelem (fókuszolás, meditáció), érintés (masszázs, haptonómia, kranioszakrális terápia). A testterápiákon gyakran egy külön nyelvet és gondolkodási modellt is elsajátíthatunk a gyakorlatok mellett, olyan szakszavakkal, mint a középpont (egy rész a testünkben, ahol önmagunk vagyunk, gyakran a tömegközéppont környékén a köldöknél), földelés (a biztonság és támasz megtalálása a testben, pl. ahogy a talpat megtartja a föld), energia (a testben lévő érzetek, beleértve a homályosabbakat is) és energia központok (testi érzetek csomópontjai, érzelmek és gondolatok testi leképeződései, pl. feszültség a nyakban, idegesség a gyomorban), áramlás (a testben lévő változások tudatosítása, mint pl. légzés, ill. annak az élménye, hogy a testi érzetek jönnek és mennek) és (testi) váltás (ha testi érzetek figyelmet kapnak, vagy kapcsolunk hozzájuk egy szót, egy képet, egy emléket az segíthet nekik változni)...
2. Míg a fenti lehetőségek zömének nem feltétlenül része a testi élmények megértése, a hétköznapokba való beépítése, az önismereti változás módszeres segítése, a testközpontú (avagy szomato-) pszichoterápiák éppen erre vállalkoznak, és a testtel való kapcsolat fejlesztését testterápiával egy pszichoterápiás keretben támogatják meg. Ami a leginkább megkülönböztet egy testterápiás és egy testközpontú pszichoterápiás alkalmat, hogy

• egy megfogalmazott önismereti változás érdekében fordulunk valamelyik testterápiás módszer, testi élmény felé (testterápián a cél lehet az élmény maga)
• az élményeket szóban is feldolgozzunk, kapcsoljuk a valós élethez, szóban beszélgetünk a terápiás kapcsolatról is (testterápián nincs feltétlenül beszélgetés)
• a terapeuta gondoskodik a saját szakmai, módszertani, önismereti tudásának és érzékenységének a fejlesztéséről, betartja az etikai irányelveket, ismeri a kompetenciakörét, módszerei ellenjavallatát és lehetséges mellékhatásait (a testterápiás képzéseknek nem feltétlenül mind részei ezek).

A testterapeutás és testközpontú pszichoterapeutás folyamatokban a terápiás kapcsolat több fajtája is megjelenhet: inkább “partnerség”, amikor a résztvevő saját bölcsességét és öngyógyító folyamatait léptetik működésbe a terapeuta kíséretében, vagy inkább “oktatás”, amikor a terapeuta tudja, mi a probléma, és hogyan, milyen gyakorlatokkal lehet helyrehozni. Több testterápiás foglalkozás inkább oktatás jellegű, a testközpontú pszichoterápiában pedig sokan alapvetőnek tartják a partnerséget, amin belül megajánlhatnak a résztvevőnek gyakorlatokat és értelmezéseket is.

Megjegyzem, a fenti lehetőségek mellett egy “szokványos”, beszélgetős pszichoterápia is alkalmas lehet a testünkkel való kapcsolat fejlesztésére - mivel a pszichológus képzésben a testtel való személyes kapcsolat ma itthon kevés figyelmet kap, ezért előfordulhat, hogy ez a téma a szakembernek is a vakfoltjára esik. Az itthoni testközpontú pszichoterápiás lehetőségeket, bemutatókat, szakembereket a Szomato-pszichoterápiás Egyesület fogja össze. A pszichofiziológia és pszichoszomatika (test-tudat kölcsönhatások) kutatása és oktatása pedig többek közt az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetében és a SOTE Magatartástudományi Intézetében történik.